Bár néha alig-alig.
Mint annyi sokan mások mi sem tudjuk felhasználni mind a 10 ujjukat, ha meg akarjuk számolni a szeptember óta egészségesként töltött napokat. Nem értem, hogy miért van ez. Miért szedünk össze minden vírust? És nem csak a gyerekek, hanem mi felnőttek is folyamatosan nyűglődünk valamitől.
Probáljuk magunkat utolérni a tennivalókban is, de nagyon nem sikerül. Sajnos a gyerekek fejlesztő játékait/foglalkozásait sem sikerül a terv szerint végezni (bár ők ezt nem nagyon veszik észre)
Marcus jelenleg 2 témában nyomul: a beszédtanulásban és a szobatisztaságban. A legnagyobb kihívás az volt, hogy szóljon, ha pisilni vagy kakilni kell. Lassan most már ez is megtörténik. Tegnap este a következőt hallom:
- Anya, pisi, tutás (futás)!!!!!
Futni futottunk, de teljesen időben azért nem értünk oda. Az ilyen késlekedések miatt Marcusnak napi 3-10 nadrágot mosok, na meg aztán vasalok is.
Máté kezd beilleszkedni az óvodába. Hogy ez mennyire pozitívum, azt még nem tudom eldönteni, mert olyan dolgokat próbálnak lecsiszolni róla, amit személy szerint pozitívnak értékelek. Például egyik nap az óvónő boldogan újságolja:
- Ma nagyon ügyes volt a Máté, végre senkit nem ölelt meg és puszit sem adott senkinek.
Most erre mit mondjak? Ez a jó?
Végre ezt is elmondhatjuk, hogy sikerült kölcsönös barátságot kötnie, bár a kisfiú a szomszéd csoportba jár és csak az udvaron találkoznak, vagy ha nem érek oda érte 15.45-ig.
Lassan sikerül a karácsonyra is előkészülnünk. A dolognak az a legnehezebb része, hogy Barnának a 25-i (és nem 25-ik :D ) születénapjára milyen tortát csináljak..... Valami nagyot kellene domborítanom, mert ez lesz a 40-ik születésnapja.
2013. december 19., csütörtök
2013. november 25., hétfő
A mindent megmagyarázó anya saját dugájába dőlt....
Éppen Barna ingeit vasaltam, amit a gyerekek nem szoktak látni, mert általában ezt a folyamatot este 10 után végzem, amikor már mélyen alszanak (így tuti, hogy senki nem dönti fel a forró vasalót), de most valahogy délután nekiálltam.
Máté:
- Miért vasalsz inget?
- Mert a Papa ingben jár dolgozni.
- Miért jár ingben?
- Mert aki irodában dolgozik az általában ingben jár dolgozni.
-Miért dolgozik a Papa irodában?
- Tudod, vannak, akik a kezükkel dolgoznak és vannak akkik a fejükkel.
- Akik a fejükkel dolgoznak azok okosok?
- Általában igen.
- A Papa okos?
- Igen.
Eltelik néhány nap, délután vissza kell mennem a háziorvoshoz és a gyerekeket kénytelen voltam magammal vinni.
Bemegyünk, a gyerekek udvariasan köszönnek
Máté kutató tekintettel végigméri az orvost, konstatálja a galléros pólóját, majd mindenki által hallhatóan megkérdezni:
- A doktor bácsi buta?
Nagy lefagyás után próbálom javítani a helyzetet:
- Dehogy buta, miért lenne az?
-Akkor miért nem jár ingben, mint az okosok?
És ez az utóbbi megjegyzés sem javított a helyzetünkön. Az amúgy sem túl kedves
- Máskor hagyja a váróban a gyerekeket!
2013. november 10., vasárnap
A fiúk szüretelnek
Most a változatosság kedvéért mindenki beteg, még én is itthon nyomom az ágyat egy laza tüdőgyulladással....
A fiúkról semmi újdonságot nem tudok elmondani: egyre ügyesebbek, okosabbak és sajnos egy rafináltabban játszák ki a védőintézkedéseinket.
Ez utóbbi következménye pl. hogy Máténak sikerült az általunk tutibiztosnak hitt helyről (kissé életveszélyes létrát építve) 2,5 méter magasról levennie a gyerekvitamint (4 éves kortól szedhető) és a laza 40-50 darabot elfogyasztották az alatt a 2 perc alatt amíg a fürdőben voltam. Az ügyelet 20 percen keresztül nem vette fel a telefont, a gyerekorvos nem tudott mit mondani, majd a toxicologia kissé bizonytalan válasza sem nyugtatott meg. Végül Barna hazaért és volt annyi lélekjelenléte (és agya), hogy az ujját ledugva a torkukon szép sorban meghánytatta őket. 1 perc múlva úgy játszottak tovább, mintha semmi nem is történt volna.
Az óvoda elérte, hogy Máténak legyen logopédusa a normál (nem magán) rendszerben, így szomorú szívvel mondtunk búcsút Mariann néninek, akinél Máté és Barna a szombat délelőttjeit töltötte logopédiai foglalkozás címén. Meglátjuk ez hogy válik be. Egyelőre Barna örül, hogy szabad a szombat délelőttje és így csak kedden és csütörtökön kell 4-kor eljönnie, hogy elvigye Mátét, mert tömegközlekedéssel csak elég nehezen közelíthető meg a nevelési tanácsadó. Bár ez a tény számomra elég bizarr dolog......
Marcus is napról napra jobban beszél, nekünk meg igazi mulatság hallgatni, hogy hogyan "beszélgetnek" egymással.
Olyan független, olyan okos, hogy néha megdöbbenek az ok-okozati összefüggésein illetve a miért kérdésein, vagy a számára kevéssé érthető szociális problémákra adott válaszain.
Ülünk a buszon és a kitett feliratokat, matricákat elemezgeti. Az egyik ábra arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk a táskánk tartalmára...
-De miért akarnak az emberek lopni?
-Mert több pénzt akarnak, mint amennyijük van..
-Akkor miért nem dolgoznak?
-Talán nem találnak munkát..
-Akkor szóljanak a Papának, neki mindig túl sok van, szerintem szívesen ad kölcsön munkát...
Másik eset:
-Itt hagyjunk Marcus?
Ekkor a hátsó üléről kétségbeesett bömbölés hangzik fel:
-Nem akarom itt hagyni Marcust, akkor nem lesz testvérem. Kivel veszekedjek akkor?
Néhány perc nyugtatás/rábeszélés kombo utján Marcust is sikerült meggyőzni, hogy mégis jobb neki otthon játszani, mint az Ezüst Fenyő téri allergológia előtt álldogálni..
2013. október 24., csütörtök
Elmaradt bejegyzések 4: gyerekek
Marcus szeptemberben 2 éves lett, a születésnapját éppen hogy megünnepeltük, mert úgy volt hogy Barna sem lesz itthon.
Marcusnak az volt a kívánsága, hogy csiga tortát (csita totta) kapjon. 2 nap munkája volt, de megcsináltam. Most pedig már Máté novemberi, tűzoltóautó tortáját tervezgetem.
A fiúk imádnivalóak, mindig tartogatnak valami meglepetést. Csak dicséreteket tudnék sorolni, az meg kissé visszás lenne, hiszen mindenki imádja a saját gyerekeit és a legokosabbnak, legügyesebbnek és legszebbnek látja őket. Mindazonáltal nagyon energiaigényesek és a különfoglalkozásaik meg még inkább.
Valahol még pislákol bennem a remény, hogy talán egy év múlva máshogy érzünk, de minden eltelt hónappal csökken az esélyünk és egyre jobban közeleg a 40. születésnapom, mint lélektani határ.....
Elmradt bejegyzések 3.- Munka- tanulás-óvoda
Július végétől kezdve szeptemberig nagyjából szabadságon voltunk. Felváltva a Barnával, mert máshogy nem tudtuk megoldani a 6 hét családi napközi szünetet. Ugye azt mondani sem kell, hogy pihenés az nem volt, mert arra törekedtünk, hogy a gyerekeket szórakoztassuk.
Így a szeptember a munkahelyen felgyűlt munka elvégzésével, Máté óvodai beszoktatásával és az egyetem folytatásának megkezdésével telt el.
Ezek közül a legkeményebb az óvoda volt. Máté ahhoz szokott, hogy a családi napköziben ő a sztár, ha mond valamit arra mindenki figyel és mindenki szívesen játszik vele.
Úgye nem kell hangsúlyoznom, hogy az óvoda nem ilyen. A vele egykorúakat, már tavaly felvették, így közöttük már kialakultak a barátságok, a vele együtt érkezők pedig alig 3 évesek.
Folyamatosan azt látom (és az óvonők is ezt mondják), hogy odamegy a gyerekekhez,magyaráz nekik, játszani akar velük, de azok elküldik.....
Mot probálkozunk mindennel, hogy barátokat szerezhessen. Nem szeretném ha az önbozalma csorbulna, a nyitottsága elveszne: lesz még bőven ideje és alkalma rá. :(
Így a szeptember a munkahelyen felgyűlt munka elvégzésével, Máté óvodai beszoktatásával és az egyetem folytatásának megkezdésével telt el.
Ezek közül a legkeményebb az óvoda volt. Máté ahhoz szokott, hogy a családi napköziben ő a sztár, ha mond valamit arra mindenki figyel és mindenki szívesen játszik vele.
Úgye nem kell hangsúlyoznom, hogy az óvoda nem ilyen. A vele egykorúakat, már tavaly felvették, így közöttük már kialakultak a barátságok, a vele együtt érkezők pedig alig 3 évesek.
Folyamatosan azt látom (és az óvonők is ezt mondják), hogy odamegy a gyerekekhez,magyaráz nekik, játszani akar velük, de azok elküldik.....
Mot probálkozunk mindennel, hogy barátokat szerezhessen. Nem szeretném ha az önbozalma csorbulna, a nyitottsága elveszne: lesz még bőven ideje és alkalma rá. :(
Elmaradt bejegyzések 2- Egészség
Lassan 3 hónapja nem írtam normális bejegyzést. Ennek főleg az az oka, hogy a nyár é az ő sem volt mentes a betegségektől. Így orvosról orvosra jártunk, majd orvosokat váltotottunk és kzdtük az egészet előlről. Most ott tartunk, hogy Máténak fű és rothadó avar allergiák okozta asztmája van. E miatt minden felő légúti vírust összeszed és aztán végigfertőzi az egész családot.
Ehhez még hozzáfűzni sem tudok semmit, csak kissé reményvesztetten megkérdezni: lez ez még jobb?
Közben végre azért sikerült az új fülorrgégszel lezérni egy lassan 2 éve húzódó félrediagnosztizált fülgyulladást 4 nap alatt a megfelelő gyógyszerrel kikezelni. Erre mondják az orvosok, hogy 20% tudás és 80% találgatás?
Ehhez még hozzáfűzni sem tudok semmit, csak kissé reményvesztetten megkérdezni: lez ez még jobb?
Közben végre azért sikerült az új fülorrgégszel lezérni egy lassan 2 éve húzódó félrediagnosztizált fülgyulladást 4 nap alatt a megfelelő gyógyszerrel kikezelni. Erre mondják az orvosok, hogy 20% tudás és 80% találgatás?
Elmaradt bejegyzések1- Avagy "Andi néni fejlesztője" dicsérete
Máté 4 Hónapig járt Óvári Andreához mozgáterápiára beszédfejlezté/indítás céljából. Az eredményt azóta is napról napra, ét percről- percre látjuk-halljuk. Máté egy csivitelő kisveréb lett, aki egyszerűen nem tudja befogni a száját. Vagy több órás monológokat ad le a világról ( és főleg a mezőgazdasási gépekről.) Vagy kérdez és halad előre a a "miért- de miért- és azután "kérdések mesteri hármasának tengelyén.
A tárgyra visszatérve: mikor Andi meghirdette a táborát nem is volt kérdéses, hogy elmenjünk. Ennek több oka is volt:
- Andi személye garantálta a megfelelő szintű fejlesztést
- A programleírás kecsegtető volt
- Olyan baráti áron volt, hogy még a nagyzülőket is nyugodtan be tudtuk fizetni.
Amit kaptunk az azonban minden várakozásunkat felülmúlta: a gyerekek folyamatosan, változatos programokkal voltak lekötve, a szülők szimpatikusak voltak, a gyerekeik pedig nagyon aranyosak.
A fiúk különösen a szívükbe zárták Zolikát, aki mindenki barátja volt és olyan közvetlen, hogy nem lehetett nem imádni.
Hogy a fejesztés mennyire volt hatásos, arra 2 példát tudok mondani:
- Máté akit semmilyen úszáoktató és szülő nem tudott hetek alatt sem vízhez szoktatni, a 4. naptól kezdve igazi kis béka lett.
- De az igazán nagy meglepetés Marcus volt, aki az 1 szavas szókincsét (Anyaaaaaaaaaaaaa) a második napról a harmadikra 1200%-al növelte és az azt követő 3 napban ez ugrásszerűen növekedett tovább.
Így 2 hónap távlatából már nehéz részleteket leírni, de még a mindig kukacoskodó Barna is azt mondta: ide jövőre is eljövünk.
A tárgyra visszatérve: mikor Andi meghirdette a táborát nem is volt kérdéses, hogy elmenjünk. Ennek több oka is volt:
- Andi személye garantálta a megfelelő szintű fejlesztést
- A programleírás kecsegtető volt
- Olyan baráti áron volt, hogy még a nagyzülőket is nyugodtan be tudtuk fizetni.
Amit kaptunk az azonban minden várakozásunkat felülmúlta: a gyerekek folyamatosan, változatos programokkal voltak lekötve, a szülők szimpatikusak voltak, a gyerekeik pedig nagyon aranyosak.
A fiúk különösen a szívükbe zárták Zolikát, aki mindenki barátja volt és olyan közvetlen, hogy nem lehetett nem imádni.
Hogy a fejesztés mennyire volt hatásos, arra 2 példát tudok mondani:
- Máté akit semmilyen úszáoktató és szülő nem tudott hetek alatt sem vízhez szoktatni, a 4. naptól kezdve igazi kis béka lett.
- De az igazán nagy meglepetés Marcus volt, aki az 1 szavas szókincsét (Anyaaaaaaaaaaaaa) a második napról a harmadikra 1200%-al növelte és az azt követő 3 napban ez ugrásszerűen növekedett tovább.
Így 2 hónap távlatából már nehéz részleteket leírni, de még a mindig kukacoskodó Barna is azt mondta: ide jövőre is eljövünk.
2013. július 7., vasárnap
Zajlik az élet
Az előző bejegyzé óta átestünk -természetesen- egy felső légúti betegségen, majd Máté egy akrobatikus mutatvánnyal elhagyta a kerti asztal tetejét és a betonon landolt. Mivel nem volt semmi különös panasza, ezért azt gondoltam, hogy nem történt semmi baj. De miután megkapta a szokásos anyai gyógyító puszit, még egy órán keresztül azon sirdogált, hogy "a papa nem adott puszit a kezemre". Ez már nem tünt annyra szokványosnak, így Barnát rávettem, hogy vigye el az ügyeletre. Én lepődtem meg legjobban, mikor Barna felhívott, hogy most gipszelik a karját......
Azóta már egészen megszokta, hogy egy kézzel kell mindent elintéznie. Még 2 hétig tart ez a "kellemetlenség".
Holnap készítek róluk fényképeket is ...
Azóta már egészen megszokta, hogy egy kézzel kell mindent elintéznie. Még 2 hétig tart ez a "kellemetlenség".
Holnap készítek róluk fényképeket is ...
2013. június 16., vasárnap
Az elmúl 3 hét zanzásítva
Ott kezdeném, hogy Máté május 29re volt kiírva orrmandulaműtétre.- előtte 3héttel kaptunk időpontot. Előtte való éjszaka belázasodott, köhögött és miegymás. Így kapott 1 hét halasztást. Mivel beteg volt otthon maradtam vele.Másnap már én is beteg voltam, meg Marcus is. De nem csak úgy éppen- hogy hanem derekasan, 40 fokos lázzal a részemről ,meg hallójáratgyulladással. A fiúk lázsak voltak, köhögtek meg nyűgösködtek- érthetően. Szerencsére június 6-ra a műtét napjára Máté sokkal jobban lett. Tudtuk, hogy ő lesz az első 9-kor, 9.15- re kint lesz, aztán már csak arra kell figyelni, hogy nyugton feküdjön és lehetőleg hason.- Legalábbis így képzeltem.
8,30-kor megkapta az altató italát, kezdett elkábulni, de9-re már ismét kezdett felélénkülni. Megbeszéltem vele, hogy a műtő előtt várom és csak pihnt bent egy kicsit, aztán kihozzák. 9,05- kor bevitték a műtőbe, majd 5 perccel később megjelent az altatóorvos aggodalmas arccal, hogy az asztmagyógyszerét beadtam -e. Megnyugtattam, hogy igen, majd szó nélkül visszarohant a műtőbe. 9,40-kor kijött a műtősfiú, aki a kérdésemre, hogy hogy van és mi történik, elhárította, hogy bármit is mondjon. 10-kor még mindig semmi híre nem volt a gyereknek. Végre 10,25-kor kihozta a falfehér altatóorvos.
Jó ideig még ott maradt velünk és nyugtalanul ellenőrzött mindent. Elmondta, hogy a gyerek légcsővében nagyon sok folyadék volt, többször ki kellett szívni, mindkét fülét fel kellett szúrni, majd mindezek után nagyon nehezen közel fél óra alatt tudták csak felébreszteni.
indeközben Máté sirdogált, vért hányt és vér folyt az orrán és a fülén is. Kétségbe esni nem volt sem idő, sem lehetőség, mert szegénykémnek arra volt szüksége, hogy mellette legyek, és támogassam, óvjam, úgy csinálva, mintha minden gondját meg tudnám oldani. Ebben sokat segített az altatóorvos, aki folyamatosan jött és ellenőrizte az állapotát. A fül -orr gégész szakorvos- akinek a magánbetegei vagyunk- meg sem jelent egész nap, sőt másnap is csak a viziten láttam, amikor azt mondta, majd beszélünk és elment.
Mivel közben Máté belázasodott, így a kórházi tartozkodásunk 3 napra hosszabodott.
Hazaérkeztünk után Máté olyan volt, mintha semmi nem is történt volna, attól eltekintve, hogy az orrán már kapott levegőt. :D
Na meg az az apróság, hogy mindkét gyerek iszonyatosan anyás lett. Csak én fürdethetem, csak én vihetem be őket aludni és mindkettő arra vágyik, hogy őt simogassam álomba.
Játék közben jól elvannak Barnával is,de abban a pillanatban, ahogy valami konfliktus adódik, már csak én jöhetek szóba.
Tudom, hogy Barnának ez rosszul esik, de sajnos nem vagyok teljesen tisztában, hogy mi ennek a pontos oka, sem változtatni nem tudok ezen.
Nem hinném, hogy neheztelnének rá azért, mert mostanában sokat utazott.
Marcus mostanában kissé visszafejlődött a beszédben, mert leginkább csak halandzsázik (de azt sokat) Máté viszont alá és mellérendelt összetett mondatokban beszél. Igaz a kiejtése nem tökéletes, de a esetek többségében érthető amit mond. De reméljük ez most majd javulni fog, így hogy most már rendesen hall (a vizsgáat szerint az egyik fülére nem hallott)
Nagyon jó kis mondókákat mond, volt olyan, amint még soha nem hallottam, de nagyon tetszett: eljött az ideje, hogy én tanuljak Tőle.
Bármilyen hihetetlen (legalábbis számomra az) felvették az óvodába és már szülői értekezlet is volt. Be kell vallanom 31 éve fejeztem be az óvodát, de úgy lászik azóta nem sok minden változott legfeljebb többet követelnek a gyerekektől. Pl meglepődve hallottam (mások fel is hördültek), hogy a gyerekeknek már úgy kell kezdeniük az óvodát, hogy tudjanak villával tésztát pl spagettit enni.Ismerek néhány 30-évest akinek ez még nem megy
De egyébként semmi újdonság.
Fényképeket/ videókat próbálok feltöltei hamarosan.
Holnaptól a fiúk a nyári könnyített frizurájukban pomáznak majd :D De ma még ilyenek:
8,30-kor megkapta az altató italát, kezdett elkábulni, de9-re már ismét kezdett felélénkülni. Megbeszéltem vele, hogy a műtő előtt várom és csak pihnt bent egy kicsit, aztán kihozzák. 9,05- kor bevitték a műtőbe, majd 5 perccel később megjelent az altatóorvos aggodalmas arccal, hogy az asztmagyógyszerét beadtam -e. Megnyugtattam, hogy igen, majd szó nélkül visszarohant a műtőbe. 9,40-kor kijött a műtősfiú, aki a kérdésemre, hogy hogy van és mi történik, elhárította, hogy bármit is mondjon. 10-kor még mindig semmi híre nem volt a gyereknek. Végre 10,25-kor kihozta a falfehér altatóorvos.
Jó ideig még ott maradt velünk és nyugtalanul ellenőrzött mindent. Elmondta, hogy a gyerek légcsővében nagyon sok folyadék volt, többször ki kellett szívni, mindkét fülét fel kellett szúrni, majd mindezek után nagyon nehezen közel fél óra alatt tudták csak felébreszteni.
indeközben Máté sirdogált, vért hányt és vér folyt az orrán és a fülén is. Kétségbe esni nem volt sem idő, sem lehetőség, mert szegénykémnek arra volt szüksége, hogy mellette legyek, és támogassam, óvjam, úgy csinálva, mintha minden gondját meg tudnám oldani. Ebben sokat segített az altatóorvos, aki folyamatosan jött és ellenőrizte az állapotát. A fül -orr gégész szakorvos- akinek a magánbetegei vagyunk- meg sem jelent egész nap, sőt másnap is csak a viziten láttam, amikor azt mondta, majd beszélünk és elment.
Mivel közben Máté belázasodott, így a kórházi tartozkodásunk 3 napra hosszabodott.
Hazaérkeztünk után Máté olyan volt, mintha semmi nem is történt volna, attól eltekintve, hogy az orrán már kapott levegőt. :D
Na meg az az apróság, hogy mindkét gyerek iszonyatosan anyás lett. Csak én fürdethetem, csak én vihetem be őket aludni és mindkettő arra vágyik, hogy őt simogassam álomba.
Játék közben jól elvannak Barnával is,de abban a pillanatban, ahogy valami konfliktus adódik, már csak én jöhetek szóba.
Tudom, hogy Barnának ez rosszul esik, de sajnos nem vagyok teljesen tisztában, hogy mi ennek a pontos oka, sem változtatni nem tudok ezen.
Nem hinném, hogy neheztelnének rá azért, mert mostanában sokat utazott.
Marcus mostanában kissé visszafejlődött a beszédben, mert leginkább csak halandzsázik (de azt sokat) Máté viszont alá és mellérendelt összetett mondatokban beszél. Igaz a kiejtése nem tökéletes, de a esetek többségében érthető amit mond. De reméljük ez most majd javulni fog, így hogy most már rendesen hall (a vizsgáat szerint az egyik fülére nem hallott)
Nagyon jó kis mondókákat mond, volt olyan, amint még soha nem hallottam, de nagyon tetszett: eljött az ideje, hogy én tanuljak Tőle.
Bármilyen hihetetlen (legalábbis számomra az) felvették az óvodába és már szülői értekezlet is volt. Be kell vallanom 31 éve fejeztem be az óvodát, de úgy lászik azóta nem sok minden változott legfeljebb többet követelnek a gyerekektől. Pl meglepődve hallottam (mások fel is hördültek), hogy a gyerekeknek már úgy kell kezdeniük az óvodát, hogy tudjanak villával tésztát pl spagettit enni.
De egyébként semmi újdonság.
Fényképeket/ videókat próbálok feltöltei hamarosan.
Holnaptól a fiúk a nyári könnyített frizurájukban pomáznak majd :D De ma még ilyenek:
2013. május 21., kedd
Video
A versmondólányfiú mindennapos jelenség nálunk.
Na, nem a Zsebtévé műsorát nézzük(kemény dolog, hogy a legtöbben már azt sem tudják miről beszélek, mert kb 30 éve nem megy a tévében), hanem Máté ad elő különböző énekeket és verseket. 20-30 ilyen elem van a repertoárjában, de a két kedvence a Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet, meg a Töröm töröm a mákot:
Egyébként, ha nem lett volna érthető, a következőt mondta: töröm-töröm (a) mákot, sütök vele paprikás krumplit. Ice tolla motolla neked adom papája. (ezt a ragozást én sem értem, de mindegy)
Mivel empatikus gyerek, és az apja nincs oda a mákos kalácsért, ezért a kedvért a mákból inkább paprikás krumplit csinált neki. :D
Igazából nem tudom eldönteni, hogy mennyire beszél érthetően, mert én már megszoktam. Mivel jelenleg a füle folyamtosan be van gyulladva az orrmandulája miatt, ezért rosszul is hall, így nem csoda, ha nehezen lehet rávezetni a helyes kiejtésre.
Arra nem panaszkodhatom, hogy nem akar beszélni: már az is előforult, hogy egy csacsogós altatás közben visszasírtam a csendesebb időszakot. :D
Na, nem a Zsebtévé műsorát nézzük
Mivel empatikus gyerek, és az apja nincs oda a mákos kalácsért, ezért a kedvért a mákból inkább paprikás krumplit csinált neki. :D
Igazából nem tudom eldönteni, hogy mennyire beszél érthetően, mert én már megszoktam. Mivel jelenleg a füle folyamtosan be van gyulladva az orrmandulája miatt, ezért rosszul is hall, így nem csoda, ha nehezen lehet rávezetni a helyes kiejtésre.
Arra nem panaszkodhatom, hogy nem akar beszélni: már az is előforult, hogy egy csacsogós altatás közben visszasírtam a csendesebb időszakot. :D
2013. május 14., kedd
A lovaglást nem lehet elég korán kezdeni
-Ugye milyen szép a mosolyom?
Kemény nap áll mögöttem...
De azért még lovagolok egy kicsit...
- Ugye milyen jó a tarttásom?
Na, szakadjatok le rólam csajok, megy ez nekem egyedül is!
Tudtam, hogy nem tudtok ellenállni a vonzerőmnek, de dönsetek végre lányok, hogy melyikőtöké legyek!
2013. május 13., hétfő
Mit is mondjak
Nem vagyunk már megint betegek, hanem még mindig. Kisebb megszakításokkal szeptember óta folyamatosan.
Mindez oda vezetett, hogy Máténak folyamatosan asztmagyógyszert kell adni, na meg az orrmanduláját kiveszik május 29-én.
Mármint ha addig meggyógyul. Ez kissé abszurd: ahhoz, hogy meggyógyuljon ki kell venni az orrmanduláját, de addig nem veszik ki amíg meg nem gyógyul. :(
A munkahelyemen minden rendben: a munka nagyjából érdekes, a főnök jó, a csapattal ismerkedem, bár kissé furcsa, hogy 10-15 évvel fiatalabbak nálam.
A mai nap lezárásaként kis vidámkodó történet:
Barna vidéken volt, csak éjfél felé lehetett rá számítani. Így egyedül voltam a fürdetésnél, ami egyáltalán nem volt gáz, de a fektetésnél már erős kihívásokkal küzdöttem.
Megpróbáltam bevinni őket a hálószobánkba, hátha befekszem kettőjük közé, mesélek és elalszanak. Nem vált be. Marcus a saját ágyában akart aludni, Máté meg maradni akart. Így csak Marcust vittem vissza a helyére és próbáltam elaltatni. Majdnem sikerült is, amikor Máté elkezdett kiabálni, hogy Mama gyere, Mama siess. nem tudtam mi a gond, de ha azt mondja siessek, akkor sietek. Odaértem, de kiderült, hogy csak unatkozott egyedül és beszélgetni akart.
Így felpakoltam őt, meg a 100 millió alvós állatát és elindultam, hogy visszavigyem a szobájukba. A lépcsőfordulóban szembetalálkoztunk Marcussal, akit az alvós báránya kisért (félig a földön lógva, feje csattogva a kövön).
Megkérdeztem: Hát te Marcus hová mész? Nem igazán számítottam válaszra, de Máté mégis kapásból rávágta: Vásárolni.
Mást nem is tudtam, mint röhögni ezen.
Vagy mégsem volt ez olyan vicces, csak én voltam fáradt a hajnali négyes kelés után és már sírva vígadtam?
Mindez oda vezetett, hogy Máténak folyamatosan asztmagyógyszert kell adni, na meg az orrmanduláját kiveszik május 29-én.
Mármint ha addig meggyógyul. Ez kissé abszurd: ahhoz, hogy meggyógyuljon ki kell venni az orrmanduláját, de addig nem veszik ki amíg meg nem gyógyul. :(
A munkahelyemen minden rendben: a munka nagyjából érdekes, a főnök jó, a csapattal ismerkedem, bár kissé furcsa, hogy 10-15 évvel fiatalabbak nálam.
A mai nap lezárásaként kis vidámkodó történet:
Barna vidéken volt, csak éjfél felé lehetett rá számítani. Így egyedül voltam a fürdetésnél, ami egyáltalán nem volt gáz, de a fektetésnél már erős kihívásokkal küzdöttem.
Megpróbáltam bevinni őket a hálószobánkba, hátha befekszem kettőjük közé, mesélek és elalszanak. Nem vált be. Marcus a saját ágyában akart aludni, Máté meg maradni akart. Így csak Marcust vittem vissza a helyére és próbáltam elaltatni. Majdnem sikerült is, amikor Máté elkezdett kiabálni, hogy Mama gyere, Mama siess. nem tudtam mi a gond, de ha azt mondja siessek, akkor sietek. Odaértem, de kiderült, hogy csak unatkozott egyedül és beszélgetni akart.
Így felpakoltam őt, meg a 100 millió alvós állatát és elindultam, hogy visszavigyem a szobájukba. A lépcsőfordulóban szembetalálkoztunk Marcussal, akit az alvós báránya kisért (félig a földön lógva, feje csattogva a kövön).
Megkérdeztem: Hát te Marcus hová mész? Nem igazán számítottam válaszra, de Máté mégis kapásból rávágta: Vásárolni.
Mást nem is tudtam, mint röhögni ezen.
Vagy mégsem volt ez olyan vicces, csak én voltam fáradt a hajnali négyes kelés után és már sírva vígadtam?
2013. május 7., kedd
Máté mondta
Nem vettem le, gondoltam másnap reggel megmutatom Máténak, hogy jót nevessen azon, hogy beköltöztek a csigák.
Másnap már felkelés után elmondtam Neki, hogy mit láttam. Kézen fogott és még pizsamában kisétált velem a játékokhoz. Mikor felfordítottam a libikókát egy csigát sem találtam.
-Nem tudom hová tűntek a csigák, Máté.- Ő gyengéden megsimogatta az arcomat és együttérző sajnálattal a hangjában azt mondta:
- Nem baj Mama, biztos elfutottak.
Mikor Máté belefáradt, felállt, odafordult az apjához, csipőre tette az egyik kezét, a másikkal figyelmeztető intő mozdulatot tett, majd mély komolysággal, fenyegető hanglejtéssel azt mondta:
- Papa, egyszer már szóltam!!!!
Mátéval egyezkedtem, hogy hány mesét szeretne este.
- Három jó lesz, Máté?
-Nem, kettő!
- Melyik a több, a kettő vagy a három? Hosszas gondolkodás után, egy leereszkedő sóhaj kiséretében megszólal:
- Na jó, akkor legyen három!
2013. április 23., kedd
Elvagyunk
Nem tudok semmi különöset írni. Elvagyunk, futjuk a kis napi köreinket az utazás, munka, utazás,óvoda, gyaloglás haza, kerti munka, fektetés, takarítás, főzés napi körforgásában.
Még szerencse, hogy vannak gyerekeink, akik a hétkznapiságot is mindig feldobják valami egyedivel. :D
Máté csak beszél és énekel és általában a gondolat többsége a kukásuató-betonkeverő-darusauto varázsháromszögében kalandozik. Már mesét sem akar nézni csak ezekről kisfilmet. Most mit mondjak erre_ Még szerencse, hogy mindegyikből van relatív nagyméretű példányunk, így ezekkel játszhat kint a kertben.
Marcus halad a maga utján eltéríthetetlenül,nem fárad és nem adja fel, ha valamit kitalál. Ha nem hagyjuk, akkor jön a hiszti: összehasonlíthatatlanul több, mint a Mátéval volt.
Lehet, hogy az a baj, hogy mindenhol túlságosan odavannak érte...... De be kell vallanom nehéz nem nevetni ezen a kis huncut bohócon, akin látszik, hogy mindig töri a fejét valamiben, és az NAGYON SOKSZOR nem az amit könnyű szívvel megengednénk.
Még szerencse, hogy vannak gyerekeink, akik a hétkznapiságot is mindig feldobják valami egyedivel. :D
Máté csak beszél és énekel és általában a gondolat többsége a kukásuató-betonkeverő-darusauto varázsháromszögében kalandozik. Már mesét sem akar nézni csak ezekről kisfilmet. Most mit mondjak erre_ Még szerencse, hogy mindegyikből van relatív nagyméretű példányunk, így ezekkel játszhat kint a kertben.
Marcus halad a maga utján eltéríthetetlenül,nem fárad és nem adja fel, ha valamit kitalál. Ha nem hagyjuk, akkor jön a hiszti: összehasonlíthatatlanul több, mint a Mátéval volt.
Lehet, hogy az a baj, hogy mindenhol túlságosan odavannak érte...... De be kell vallanom nehéz nem nevetni ezen a kis huncut bohócon, akin látszik, hogy mindig töri a fejét valamiben, és az NAGYON SOKSZOR nem az amit könnyű szívvel megengednénk.
2013. április 17., szerda
Vacsora
- Máté mit szeretnél enni vacsorára?
- Hát tésztát!
- De milyen tésztát?
- Hát spagettit!
- De mi legyen rajta?
- Hát pizza!
Ezzel kapcsolatban 2 megjegyzésem lenne: nem tudom miért kezdi a mondatait háttal, na meg azóta sem jöttem rá, hogy hogyan csináljak pizzás spagettit......
Ui: a bejegyzések lemaradásának oka az, hogy a változatosság kedvéért a gyerekek ismét betegek.... NO COMMENT, de mikor lesz ennek már vége?
- Hát tésztát!
- De milyen tésztát?
- Hát spagettit!
- De mi legyen rajta?
- Hát pizza!
Ezzel kapcsolatban 2 megjegyzésem lenne: nem tudom miért kezdi a mondatait háttal, na meg azóta sem jöttem rá, hogy hogyan csináljak pizzás spagettit......
Ui: a bejegyzések lemaradásának oka az, hogy a változatosság kedvéért a gyerekek ismét betegek.... NO COMMENT, de mikor lesz ennek már vége?
2013. április 5., péntek
Aranyköpés
Mátéval éppen az állatokról beszéltünk annak kapcsán, hogy mit is láttunk 1 héttel ezelőtt a Tropicarium-ban. Minden állat hangját utánoztuk. Egy idő után feltünt, hogy Marcus nincs a nappaliban velünk és az egész házban gyanúsan nagy a csönd:
-Máté, Hallod milyen csönd van? Mit csinálhat a Marcus?
- Biztos dolgozik!
-Máté, Hallod milyen csönd van? Mit csinálhat a Marcus?
- Biztos dolgozik!
2013. március 29., péntek
A nagy manipulátor
Már kb 1 hete észrevettem, hogy Máté kis füllentésekkel (miközben ravaszul mosolyog hogy jelezze, nem igaz, amit most mondani akar) próbálja Marcust rosszabb helyzetbe hozni. A mai délutáni párbeszéd azért is tetszett, mert nagyon találékony volt, meg azért mert a mondat felépítése és a ragozás is helyes volt.
Mama: -Kit szeret a Mama?
Máté:- Mátét, Marcust és Papát........ (gondolkodik kicsit...) Ne szeresd Marcust! Marcus nem szereti a Mamát, Marcus csak a Papát szereti.
A mai másik mulatságos beszólása:
-Papa mikor jön?
-Majd csak akkorra ér haza, amikor fürdötök, mert sok a munkája, most nem tud hazajönni még.
- Hát az nem is olyan nagy baj....
:D
Mama: -Kit szeret a Mama?
Máté:- Mátét, Marcust és Papát........ (gondolkodik kicsit...) Ne szeresd Marcust! Marcus nem szereti a Mamát, Marcus csak a Papát szereti.
A mai másik mulatságos beszólása:
-Papa mikor jön?
-Majd csak akkorra ér haza, amikor fürdötök, mert sok a munkája, most nem tud hazajönni még.
- Hát az nem is olyan nagy baj....
:D
2013. március 26., kedd
Március
Nem azért nem írtam, mert sokat voltam a munkahelyemen......... Hanem azért mert sokat voltam itthon. Az elmúlt napjain ismételten a betegségekről szóltak. Először Máté volt elég rosszul, mert nagyon sok takony folyt hátra a torkán, így telítődött a gyomra és ettől hányt. Majd Barna fájlalta a hasát, minek folytatásaképpen Marcus fogott bele egy 4 napos hányós-hasmenéses túrába, mire meggyógyult volna, akkor Máté vette át, majd Barna és mikor már azt hittem én meguszom,, akkor kiderült, hogy mégsem... Mindkét gyerek itthon volt, nagyon elesetten és anyásan,, így egész nap cipelhettem őket -természetesen ha az egyiket felvettem, akkor a másikat is fel kellett vennem és egyensúlyozhattam 32 kg-al. A gyerekek megsajnálhattak a nagy panaszkodásomban, hogy fáj az emelgetéstől a hátam, hogy gyorsan ledobtak majdnem 4 kg-ot (szerencsére ketten összesen, nem fejenként).
Szegény Mátén nagyon meglátszik, hogy közel 2,5 kg-ot fogyott: az arca teljesen megkeskenyedett, a szemei karikásak és beesettek, nagyon sírós és érzékeny.
Marcus szerencsére már ismét a régi és teljes gőzzel belevetette magát az evésbe, hogy még véletlenül se lehessen vékonynak nevezni. Szombaton például sütöttem délelőtt egy kuglófot (mert az volt a leggyorsabb), amit őurasága estére teljesen egyedül pusztított el, úgyhogy Barna éppenhogy csak megkóstolhatta az utolsó szeletet.
Az első napokban (vagyis inkább az első 10 napban) az éjjeleket és nappalokat a hányások meg azok feltakarítása töltötte ki, nappal meg próbáltunk pihenni amennyit lehetett, annyi erőm azonban volt, hogy elkezdtem felmérni Máté használt szókincsét és én lepődtem meg a legjobban, hogy ez meghaladja a 300 szót is. A szókincséhez elég sok technikai szó tartozik: pontosan tudja, mi az a tipli, a csavar, az anya, a szelep, a membrán, a csavarkulcs, az imbuszkulcs és egyéb nyalánkságok. (puszta véletlen, hogy az anyja a Műegyetemen tanult?)
Sajnos ahhoz nem voltam elég felkészült, hogy eddig elkezdjem az " Ő mondta" nyalánkságokat lejegyezni, azonban az egyikre tisztán emlékszem:
Mint minden kisgyerek ő is imád meztelenül rohangálni fürdés után és nehéz elérni, hogy magától felvegye a pizsamáját. Ez jó alkalom a számára (számukra) egy kis fogocskázásra, miközben mindkét gyerek hangosan nevet. Egyik ilyen alkalommal ezt mondtam neki:
- Máté elkapom azt a kis kukidat, ha nem jössz ide!!
Ekkor megáll, megfordul, tekintete tele felháborodással. Azt hittem, hogy azon háborodik fel, hogy elkapom a kukiját, de, nem:
-Mama, ez nem kis kuki, ez nagy kuki!
Méghogy nem a méret a lényeg?! :D
Szegény Mátén nagyon meglátszik, hogy közel 2,5 kg-ot fogyott: az arca teljesen megkeskenyedett, a szemei karikásak és beesettek, nagyon sírós és érzékeny.
Marcus szerencsére már ismét a régi és teljes gőzzel belevetette magát az evésbe, hogy még véletlenül se lehessen vékonynak nevezni. Szombaton például sütöttem délelőtt egy kuglófot (mert az volt a leggyorsabb), amit őurasága estére teljesen egyedül pusztított el, úgyhogy Barna éppenhogy csak megkóstolhatta az utolsó szeletet.
Az első napokban (vagyis inkább az első 10 napban) az éjjeleket és nappalokat a hányások meg azok feltakarítása töltötte ki, nappal meg próbáltunk pihenni amennyit lehetett, annyi erőm azonban volt, hogy elkezdtem felmérni Máté használt szókincsét és én lepődtem meg a legjobban, hogy ez meghaladja a 300 szót is. A szókincséhez elég sok technikai szó tartozik: pontosan tudja, mi az a tipli, a csavar, az anya, a szelep, a membrán, a csavarkulcs, az imbuszkulcs és egyéb nyalánkságok. (puszta véletlen, hogy az anyja a Műegyetemen tanult?)
Sajnos ahhoz nem voltam elég felkészült, hogy eddig elkezdjem az " Ő mondta" nyalánkságokat lejegyezni, azonban az egyikre tisztán emlékszem:
Mint minden kisgyerek ő is imád meztelenül rohangálni fürdés után és nehéz elérni, hogy magától felvegye a pizsamáját. Ez jó alkalom a számára (számukra) egy kis fogocskázásra, miközben mindkét gyerek hangosan nevet. Egyik ilyen alkalommal ezt mondtam neki:
- Máté elkapom azt a kis kukidat, ha nem jössz ide!!
Ekkor megáll, megfordul, tekintete tele felháborodással. Azt hittem, hogy azon háborodik fel, hogy elkapom a kukiját, de, nem:
-Mama, ez nem kis kuki, ez nagy kuki!
Méghogy nem a méret a lényeg?! :D
2013. március 16., szombat
A figyelmes apa
Máté nagyon sokat beszél csak nem mindig érthetően. Ha mond valamit, akkor általában megállok abban, amit csinálok és megpróbálom kitalálni, mit akar, mert lehet, hogy van jelentősége.
Barna reggel húzta fel Máté cipőjét,, az meg motyogot valamit neki, a távolságból nem értettem, de mivel azt láttam, hogy Barna nagyon küzd, közelebb mentem és szegényke a következőt mondta:
-Papa, a másik kell!!!!Papa ez fáj!
De Barna csak nyomta továbbra is a bal cipőjét a jobb lábára........
Barna reggel húzta fel Máté cipőjét,, az meg motyogot valamit neki, a távolságból nem értettem, de mivel azt láttam, hogy Barna nagyon küzd, közelebb mentem és szegényke a következőt mondta:
-Papa, a másik kell!!!!Papa ez fáj!
De Barna csak nyomta továbbra is a bal cipőjét a jobb lábára........
2013. március 6., szerda
Újra munkában
Pénteken elkezdtem ismét dolgozni. Illetve pontosabban még munkát nem végeztem csak frissítő jellegű tréningeken veszek részt jövő szerdáig napi nagyon-nagyon sok órában. Az új csoporttársaim kedvesnek tűnnek, de furcsa érzés, hogy nem olaszul és néha angolul kell beszélni hanem csak angolul- be kell valljam az nem a legerősebb oldalam. rá kell erősítenem, hogy visszaszerezzem a nyelvi magabiztosságomat.Be kell valljam az angolt azóta nem használtam (és nem is hiányzott) mióta eljöttem 3,5 évvel ezelőtt.Igazából nem sok minden változott,így olyan,mintha néhány hete mentem volna el.
A fiúk gyűrik a családi napközit s úgy látszik nagyon élvezik: mosolyogva fogadnak, amikor értük megyek. Máténak meg különösen jót tett, hogy Marcus is csatlakozott hozzá: oldódhatott benne valamilyen feszűltség és most már szinte normális mennyisgben beszél (bár vannak még próblémák a Máté- magyar szótár összeállítával) és a helyes nyelvtani szabályokat alkalmazza. Még néhány alkalommál járunk TSMT-re, de olyan megterhelő ezt megoldani, hogy feladjuk és inkább majd később ismét elmegyünk hozzá, hogy nézze meg, hogy állunk a kétkezességgel és az ebből adódó disgráfia, diszlekszia tünetekkel.
Marcus kezd ismét beszélni és mióta 2 hete abbahagyta a szopást (termszetes, hogy nem önként és dalolva), szinte minden éjszakát végigalszik és vagy 6,30 körül kell vagy úgy kell ébreszteni hétkor.
A fiúk gyűrik a családi napközit s úgy látszik nagyon élvezik: mosolyogva fogadnak, amikor értük megyek. Máténak meg különösen jót tett, hogy Marcus is csatlakozott hozzá: oldódhatott benne valamilyen feszűltség és most már szinte normális mennyisgben beszél (bár vannak még próblémák a Máté- magyar szótár összeállítával) és a helyes nyelvtani szabályokat alkalmazza. Még néhány alkalommál járunk TSMT-re, de olyan megterhelő ezt megoldani, hogy feladjuk és inkább majd később ismét elmegyünk hozzá, hogy nézze meg, hogy állunk a kétkezességgel és az ebből adódó disgráfia, diszlekszia tünetekkel.
Marcus kezd ismét beszélni és mióta 2 hete abbahagyta a szopást (termszetes, hogy nem önként és dalolva), szinte minden éjszakát végigalszik és vagy 6,30 körül kell vagy úgy kell ébreszteni hétkor.
2013. február 28., csütörtök
Bűszkeség, bűszkeség, bűszkeség
A napjaim fókuszában 2 dolog van:
Minél többet elvégezni az itthoni munkákból, hogy könyebb legyen a holnapi (!!!!!) munkakezdés után az életünk valamint Marci kissé megkésett beszoktatása turbó fokozatban.
Gyorsan ágyneműket varrok, na meg azokat a nadrágokat amik már hónapok óta ott állnak, hogy javítsam meg őket, nagytakarítok (tényleg felborulna az életünk, ha nem lennének lemosva a csillárok és a radiátorok?), rendezgetek, meg próbálok valami rendszert kitalálni arra, hogy hogyan működjön a háztartásunk, ha reggel 6-kor megyek el és a gyerekekkel érek haza fél öt felé. Hogy legyen vacsora, ebéd, közös játék sütemény? Egyelőre ezek még nyitott kérdések.
A gyerekekkel azonban már kissé könnyebb: A beszoktatás második hete alatt mindkét gyereket elhoztam már délben, (az első héten csak ottmaradtunk egy órát közösen játszani) hogy Máté se érezze, hogy ki van közösítve. Most a harmadik héten már Marcus is ott alszik, így fél háromra megyek csak, hogy ott legyek, amikor felébrednek. Reggel még kissé balhésan indul a nap (Marcus üvölt, amikor eljövök, Máté meg csak hüppög, mert együttérez Marcussal), de délután már szinte el sem akarnak jönni a családi napköziből.
Marcusra nagyon pozitív hatással vannak a gyerekek: sokkal jobban érdeklik a konstruktív játékok, a kézügyessége néhány nap alatt is sokat fejlődött, sokkal tovább képes itthon is koncentrálni egy dologra és sokkal fegyelmezettebb lett.
Mosolyogtató nézni, hogy hogyan figyeli a napközi szabályrendszerét, tanulja meg azokat és alkalmazkodik hozzájuk: Hirtelen olyan nagynak érzem az én kis apró fiamat (apró: 88 cm és 14,2 kg)
Ő most a 9 gyerek közül a legfiatalabb: 3-an 3 évesek, 5-en 2 évesek.
Máté általában nem sokat törödik vele az óvodában, de valamennyire mégis figyelheti, mert ha valaki el akar Marcustól valamit venni, akkor egy pillanat alatt ott terem és megvédi. Itthon is kezdenek egyre többet együtt játszani, úgy, hogy az nem visításban végződik néhány másodpercperc után. Kedvencük a duplofigurákkal való szerepjáték: jókat nevetnek azon, hogy az állataik összeütköznek kitúrják egymást a váju elől és egyébb számukra nagyon mókás dolgok történnek.
Máté is megnyugodott attúl, hogy napközben is együtt vannak és ennek vagy a TSMT-nek vagy a logópédiának köszönhetően már 4-5 szavas mondatokat mond- Bár van néhány dekodolási hiba a nyelvizom renyheségének következtében.
Amikor itthon van akor az esetek többségében énekelget vagy mondókákat mond- néha igazán meglepőket is tud: Egyik este ugrál az ágyán és elkezdi énekelni: gólya, gólya gilice.....
Leesett az állam, mert nem az a tipikus mondókat ami ez elsők között jutna eszembe.
Számításaim szerint több mint 20 mondókát/ dalt tud teljes szöveggel, de néha kreatívkodik és újakat alkot belőlük. Nagy a derültség, amikor a masiniszta összekeveredik a kiskece lányommal na meg a kis piros traktorral... :D
Minél többet elvégezni az itthoni munkákból, hogy könyebb legyen a holnapi (!!!!!) munkakezdés után az életünk valamint Marci kissé megkésett beszoktatása turbó fokozatban.
Gyorsan ágyneműket varrok, na meg azokat a nadrágokat amik már hónapok óta ott állnak, hogy javítsam meg őket, nagytakarítok (tényleg felborulna az életünk, ha nem lennének lemosva a csillárok és a radiátorok?), rendezgetek, meg próbálok valami rendszert kitalálni arra, hogy hogyan működjön a háztartásunk, ha reggel 6-kor megyek el és a gyerekekkel érek haza fél öt felé. Hogy legyen vacsora, ebéd, közös játék sütemény? Egyelőre ezek még nyitott kérdések.
A gyerekekkel azonban már kissé könnyebb: A beszoktatás második hete alatt mindkét gyereket elhoztam már délben, (az első héten csak ottmaradtunk egy órát közösen játszani) hogy Máté se érezze, hogy ki van közösítve. Most a harmadik héten már Marcus is ott alszik, így fél háromra megyek csak, hogy ott legyek, amikor felébrednek. Reggel még kissé balhésan indul a nap (Marcus üvölt, amikor eljövök, Máté meg csak hüppög, mert együttérez Marcussal), de délután már szinte el sem akarnak jönni a családi napköziből.
Marcusra nagyon pozitív hatással vannak a gyerekek: sokkal jobban érdeklik a konstruktív játékok, a kézügyessége néhány nap alatt is sokat fejlődött, sokkal tovább képes itthon is koncentrálni egy dologra és sokkal fegyelmezettebb lett.
Mosolyogtató nézni, hogy hogyan figyeli a napközi szabályrendszerét, tanulja meg azokat és alkalmazkodik hozzájuk: Hirtelen olyan nagynak érzem az én kis apró fiamat (apró: 88 cm és 14,2 kg)
Ő most a 9 gyerek közül a legfiatalabb: 3-an 3 évesek, 5-en 2 évesek.
Máté általában nem sokat törödik vele az óvodában, de valamennyire mégis figyelheti, mert ha valaki el akar Marcustól valamit venni, akkor egy pillanat alatt ott terem és megvédi. Itthon is kezdenek egyre többet együtt játszani, úgy, hogy az nem visításban végződik néhány másodpercperc után. Kedvencük a duplofigurákkal való szerepjáték: jókat nevetnek azon, hogy az állataik összeütköznek kitúrják egymást a váju elől és egyébb számukra nagyon mókás dolgok történnek.
Máté is megnyugodott attúl, hogy napközben is együtt vannak és ennek vagy a TSMT-nek vagy a logópédiának köszönhetően már 4-5 szavas mondatokat mond- Bár van néhány dekodolási hiba a nyelvizom renyheségének következtében.
Amikor itthon van akor az esetek többségében énekelget vagy mondókákat mond- néha igazán meglepőket is tud: Egyik este ugrál az ágyán és elkezdi énekelni: gólya, gólya gilice.....
Leesett az állam, mert nem az a tipikus mondókat ami ez elsők között jutna eszembe.
Számításaim szerint több mint 20 mondókát/ dalt tud teljes szöveggel, de néha kreatívkodik és újakat alkot belőlük. Nagy a derültség, amikor a masiniszta összekeveredik a kiskece lányommal na meg a kis piros traktorral... :D
2013. február 11., hétfő
Tapolca
Hétvégén 3 rövid napot és 2 hosszú éjszakát (a gyerekek sem tudtak aludni a túlfűtött szobában és félóránként kinytottam az ablakot szellőztetni) töltöttünk a Hotel Pelionban.
Bővebben majd holnap (remélem) Addig is egy videó a vizilóról (vagy pontosabban: vizben lévő lóról, vagy még pontosabban a vízben lévő lóként használt szülőegységről és a két profi lovasról):
Bővebben majd holnap (remélem) Addig is egy videó a vizilóról (vagy pontosabban: vizben lévő lóról, vagy még pontosabban a vízben lévő lóként használt szülőegységről és a két profi lovasról):
2013. január 31., csütörtök
Nevelési elv csődje....... avagy 4 pokoli hosszú óra története.
Alapelvem, hogy hagyjam a gyerekeket felfedezni a világot és megismerni, azt amit akarnak, addig amíg az nem káros a saját vagy mások egészségére.
Tegnap délután aztán meg is kaptam érte a "jutalmamat"
Délután négyig nem volt okom a panaszra: Akkor eldurrant a gyerekek agya.
Máté kitalálta, hogy kakaót inna: ment is, vette le a szekrényből a Milka kakaót, ami a kedvence. Erre Marcus is kedvet kapott, de mivel ő abból nem ihat-és ezt tudja is- ezért odatolta a szekrényhez a széket, felmászott a konyhaszerényre és levette az Ovomaltint. Eddigcsak bűszkén nézhettem őket, hogy milyen önállóak és ügyesek.....
Majd mindketten leszobroztak a hűtő előtt, hogy vegyem ki nekik tejet. Ez volt a katasztrófa kirobbanásának időpontja: csak 1 dl tej volt.
Mátét le lehetett azzal nyugtatni, hogy felhívjuk a Papát, hogy hozzon tejet. Én felhívtam, ő meg benyögte a telefonba, hogy tejet. Barna meg amilyen empatikus egyén megígérte, hogy hazafelé vesz tejet.
Ettől kezdve a gyerekek folyamatosan az apjukat várták (aki csak 20,15-re ért haza)
Közben a nagy egymás elleni hadonászásban lelöktét a Milka Slurp-ot, majd Marcus sem akart ettől elmaradni és kiborította az Ovomaltint. Mindkettőnek csodálatos tulajdonsága(mármint a poroknak és nem a gyerekeimnek), hogy nedvességgel egymásra találva kőszerű, szinte feltakaríthatatlan elegyet alkotnak a padlón. Tehát rohantam a felmosóért, hogy ezt elkerüljem (a padló még nem is száradt fel teljesen az 5 perccel korábbi felmosástól)
Miközben egy papírtörlővel szedtem össze a kakaó nagyját, a gyerekek a fejem felett vitatkoztak valamin (.....Tarcus nem, Tarcusta ne josszalkodj!!...- hallottam).... hamarosan azt is megtudtam, hogy a málnaszörpös üvegen, ami közben kicsúszott a kezükből, a fejemen landolt egy erőteljes ütéssel(hogy lehet ekkora nehézségi gyorsulása 30 cm magasságból való lezuhanástól?!), na meg 1 dl szörppel a hajamban.
Ebben a pillanatban végre sikerült a gyermekeimmel elérnem a családi összhangot: mindhárman rajtam röhögtünk- bár az én nevetésem mögött volt némi vérnyomásemelkedés is , ami majdnem hangerőemelkedéshez vezetett. (nem ismerem pontosan az idegpályák kapcsolódását, de gondolom, csak képzelem, hogy közvetlen összeköttetés van az érfal nyomásérzékelő receptorai és a hangszálak között :D)
Közben ismét egymás felé fordult az érdeklődésük és a nappaliból már ismét felhangzott a "Tarci nem!", szlogenné vát kifejezés. Elfogott a kisértés, hogy meg se nézzem, mit csinálnak, hanem menjek el hajat mosni: és engedtem a kisértésnek: ha nagy a gond, akkor nyitott ajtónál úgyis hallom, na meg úgyis utánnam jönnek, mert nem akkora poén a huzakodás, ha nincs szem és (főleg) fültanúja. :D
A helyzetet már csak az árnyalta tovább, hogy a nagy kapkodásban, hogy mindent feltakarítsak mire Barna hazajön (naív módon azt hittem 7 előtt itthon lesz), eltörtem a kedvenc bögrémet, amit még 2008-ban vettünk Bécsben az adventi vásáron.(Így lesz indokom kikényszeríteni egy újabb bécsi adventi kirándulást)
Mikor leültünk volna vacsorázni, mindkét gyerek veszettül tiltakozott a töltött padlizsán és a frankfurti leves ellen is.
Így este 7-kor nekiálltam krumplipürét és halrudat csinálni, mert nálunk ez a titkos fegyver: ezt bármikor megeszik, a mennyiséget meg szinte már iparinak lehetne nevezni, amennyit belőle esznek.
Mire Barna hazaért mindkét gyerek tisztán (!!) és szép nyugodtan ült a székében és éppen befejezte a vacsoráját, előttük szinte tisztára nyalt tányérok álltak. Holnapra betöltöm ide az erről készített képeket is....
Tegnap délután aztán meg is kaptam érte a "jutalmamat"
Délután négyig nem volt okom a panaszra: Akkor eldurrant a gyerekek agya.
Máté kitalálta, hogy kakaót inna: ment is, vette le a szekrényből a Milka kakaót, ami a kedvence. Erre Marcus is kedvet kapott, de mivel ő abból nem ihat-és ezt tudja is- ezért odatolta a szekrényhez a széket, felmászott a konyhaszerényre és levette az Ovomaltint. Eddigcsak bűszkén nézhettem őket, hogy milyen önállóak és ügyesek.....
Majd mindketten leszobroztak a hűtő előtt, hogy vegyem ki nekik tejet. Ez volt a katasztrófa kirobbanásának időpontja: csak 1 dl tej volt.
Mátét le lehetett azzal nyugtatni, hogy felhívjuk a Papát, hogy hozzon tejet. Én felhívtam, ő meg benyögte a telefonba, hogy tejet. Barna meg amilyen empatikus egyén megígérte, hogy hazafelé vesz tejet.
Ettől kezdve a gyerekek folyamatosan az apjukat várták (aki csak 20,15-re ért haza)
Közben a nagy egymás elleni hadonászásban lelöktét a Milka Slurp-ot, majd Marcus sem akart ettől elmaradni és kiborította az Ovomaltint. Mindkettőnek csodálatos tulajdonsága(mármint a poroknak és nem a gyerekeimnek), hogy nedvességgel egymásra találva kőszerű, szinte feltakaríthatatlan elegyet alkotnak a padlón. Tehát rohantam a felmosóért, hogy ezt elkerüljem (a padló még nem is száradt fel teljesen az 5 perccel korábbi felmosástól)
Miközben egy papírtörlővel szedtem össze a kakaó nagyját, a gyerekek a fejem felett vitatkoztak valamin (.....Tarcus nem, Tarcusta ne josszalkodj!!...- hallottam).... hamarosan azt is megtudtam, hogy a málnaszörpös üvegen, ami közben kicsúszott a kezükből, a fejemen landolt egy erőteljes ütéssel
Ebben a pillanatban végre sikerült a gyermekeimmel elérnem a családi összhangot: mindhárman rajtam röhögtünk- bár az én nevetésem mögött volt némi vérnyomásemelkedés is , ami majdnem hangerőemelkedéshez vezetett. (
Közben ismét egymás felé fordult az érdeklődésük és a nappaliból már ismét felhangzott a "Tarci nem!", szlogenné vát kifejezés. Elfogott a kisértés, hogy meg se nézzem, mit csinálnak, hanem menjek el hajat mosni: és engedtem a kisértésnek: ha nagy a gond, akkor nyitott ajtónál úgyis hallom, na meg úgyis utánnam jönnek, mert nem akkora poén a huzakodás, ha nincs szem és (főleg) fültanúja. :D
A helyzetet már csak az árnyalta tovább, hogy a nagy kapkodásban, hogy mindent feltakarítsak mire Barna hazajön (naív módon azt hittem 7 előtt itthon lesz), eltörtem a kedvenc bögrémet, amit még 2008-ban vettünk Bécsben az adventi vásáron.
Mikor leültünk volna vacsorázni, mindkét gyerek veszettül tiltakozott a töltött padlizsán és a frankfurti leves ellen is.
Így este 7-kor nekiálltam krumplipürét és halrudat csinálni, mert nálunk ez a titkos fegyver: ezt bármikor megeszik, a mennyiséget meg szinte már iparinak lehetne nevezni, amennyit belőle esznek.
Mire Barna hazaért mindkét gyerek tisztán (!!) és szép nyugodtan ült a székében és éppen befejezte a vacsoráját, előttük szinte tisztára nyalt tányérok álltak. Holnapra betöltöm ide az erről készített képeket is....
2013. január 24., csütörtök
A közös élmények fontossága
Barna úgy gondolta, hogy ezt az élményt megosztja másokkal is
Hiányával nem olyan égető probléma, hogy csak egy wc-nk van. :D
2013. január 20., vasárnap
A kis ravasz
Máté 4 hétig volt itthon és a 2. héttől már állandó konfliktus volt a tulajdonjog körül.
Most, hogy Máté elmegy hetente háromszor családi napközibe, Marcus boldogan veszi birtokba Máté tárgyait (ha nem vagyok elég gyors, akkor maradandó sérülések is keletkeznek).
Szerdán pl elkezdte azt, hogy Máté kifestőibe rajzol és színez. A megdöbbentő az, hogy mivel ez Máténak a gyenge területei közé tartozik, így Marcus szebben színez, mint Máté. Aki viszont az építőjátékok és a kirakók területén domborít nagyot.
A nosztalgiázás na meg az összehasonlítás kedvéért Máté ennyi idősen ilyen volt:
Így utólag visszanézve azt látom, hogy Máté már akkor is sokkal komolyabb volt, mint az állandóan jókedvű, mosolygós Marcus. Miért? Mit csináltam másképp, hogy a nagyobbikból nem sugárzik az állandó derű és kiegyensúlyozottság?
Most, hogy Máté elmegy hetente háromszor családi napközibe, Marcus boldogan veszi birtokba Máté tárgyait (ha nem vagyok elég gyors, akkor maradandó sérülések is keletkeznek).
Szerdán pl elkezdte azt, hogy Máté kifestőibe rajzol és színez. A megdöbbentő az, hogy mivel ez Máténak a gyenge területei közé tartozik, így Marcus szebben színez, mint Máté. Aki viszont az építőjátékok és a kirakók területén domborít nagyot.
A nosztalgiázás na meg az összehasonlítás kedvéért Máté ennyi idősen ilyen volt:
Így utólag visszanézve azt látom, hogy Máté már akkor is sokkal komolyabb volt, mint az állandóan jókedvű, mosolygós Marcus. Miért? Mit csináltam másképp, hogy a nagyobbikból nem sugárzik az állandó derű és kiegyensúlyozottság?
2013. január 16., szerda
Ledöbbenés
Mindez Máté szájából hangzott el, tegnap a gyógyászati segédeszköz boltban. Ja, ha nem derülne ki, akkor Tarcusta, az a kisebbik poronyt Máté féle becézése :DDDD
Egyszóval örül az anyai szívem: lehet hogy Máté mégis fog
A mellékelt képen "Tarcusta" éppen azzal foglalkozik, amivel a napja nagy részét tölti: eszik.
Lehet, hogy igazából egy elefántot szültem emberi testben? :D
Ui: most vettem csak észre, hogy már ő is úgy huzza a száját a neki nem tetsző dolgokra, mint az apja. Most mit mondjak?!!
2013. január 13., vasárnap
Nem írtam......
Nem írtam mert a napjainkat a betegségek töltik ki.
Semmi komoly, csak megfázások hörghurutok, vírus és baktériumfertőzések. Mindezek vagy párhuzamosan jelennek meg a két gyereknél vagy folytatólagosan. Emlékem szerint szeptember óta nem volt olyan nap (értsd egy sem), amikor mindkét gyerek teljesen egészséges lett volna.
Ez kissé megnehezíti a
- napi 5 órás alvás elérését (és már nem csak én nem alszom 5 ótát de Barna sem)
- A rendezett háztartásvezetést
- A vizsgákra való felkészülést
.... és úgy egészében a mindennapok elviselését.A gyerekek a betegségek miattb nyűgösek és ezért egymást is nehezebben viselik, na ezt meg én viselem nehezebben. Barna meg engem visel nehezebben, hogy mire este hét után fáradtan hazajön nem vagyok éppen jóhangulatú és legszívesebben elvonulnék egy kicsit a külvilágot kizárva.
Megjön és ilyenkor megpróbálok valami privát dolgot csinálni: vagy olvasni néhány oldalt valami laza kikapcsoló könyvből, amíg ő hancúrozik a gyerekekkel, vagy elolvasni mások blogbejegyzésit.
Ilyenkor hangzik el a lassan szállóigévé váló mondat: Virág, legyél velünk! Nekem meg türtőztetnem kell magamat, hogy ne válaszoljak valamit csípősen erre.....
Lehet hogy nem ártana nekünk egy kis családterápia?
A terápiáról jut eszembe a Máté.
Novemberben elkezdtük TSMT (tervezett szenzomotoros tréning), ami nagyon bevált és hétről hétre látszott a fejlődés.......... Egészen a vizsgaidőszak kezdetéig, amikor elkövettem azt a merész húzást, hogy 10-11 után átvittem a most éppen Budapesten regnáló nagyszülőknek a két gyereket és vagy 2 után mentem értük vagy a nagyszülők hozták őket haza ébredés után nem sokkal.
Azt gondoltam nem lesz ebből semmi gond. Hát tévedtem. Mindkét gyerek abbahagyta a beszédet. Még csak a nagyszülők viselkedését sem okolhatom, hiszen minden alkalom után lóg a nyelvük, annyire körülugrálják a gyereket. Ráadásul az alatt a 3-5 óra alatt, amíg ott vannak 2-t alszanak, az első 1 órában pedig én is velük vagyok.
Valószinűleg a gondot a szokások megváltozása okozta. Érdekes azonban hogy mindkét gyerek a beszéd teljes elhagyásával reagált erre.
Természetesen egyből jött az önvád (duplán is, mert még amiatt is ott lappang, hogy Marcus 18 hónapos korában visszamegyek dolgozni), meg egy csomó más probléma is sokasodott, így volt jó néhány nap (vagy akár egy tucat is), amikor nagyon magam alatt voltam. Most néhány kérdést sikerült tisztázni, ami megnyugtatott:
-Bizonytalan volt, hogy visszavesznek-e 6 órában a munkahelyemre: a régi munkámat csinálom, csak olasz nyelv helyett angolul.
-nem tudtam, hogy mit csináljak az egyetemmel (2 félévem van hátra), végül eldöntöttem, hogy februártól passzív félévet kérek, elkezdem kidolgozni a záróvizsga tételeit meg a szakdogozatom háttéranyagait összegyüjtöm.
- Nem tudtam, hogy szoktassam le Marcust a napi 10 feletti szoptatásról: na erre a mai napig sem tudom a választ....
-Nem tudtam mikor kezdjem Marcus beszoktatását a családi napközibe és hogyan oldjam meg azt a helyzetet, amikor Marcust néhny óra után ebéd előtt elhozom, Máté meg marad: Ez szintén a megválaszolatlan kérdések egyike, bár azt már tudom, hogy Marcust 2 hét múlva viszem először.
- nem tudtam meg, hogy hogyan oldjam meg Máté frusztráltságát a változástól, ami már marcus felé agreszív elemekben is megnyilvánult. Állandóak lettek az öszetűzések, a földre nyomások és az, hogy semmivel sem engedte játszani: még a Marcus babajátékait is blokád alá helyezte.
Közben kiderült, hogy a nevelési tanácsadó, ahol januártól elkeztdték volna a komplex kezelését (tsmt, pszichológus, logopédus), átszervezés alatt van és ne is nagyon reménykedjünk abban, hogy az idén (2013) sorra kerül. Mindemellett megemlítették azt is, hogy ha nemkezdődik el Máté kezelése sürgősen, aakor olyan lemaradásra tesz szert, amit az iskola kezdéséig sem fog tudni behozni. mi tud ilyenkor a szegény pánikolt szülő tenni? Fizet és magánúton oldja meg.Így hetente egyszer továbbra is hordom tsmt-re, és minden nap csináljuk a kiírt gyakorlatokat, egyszer viszem pszichológushoz és egyszer viszem logopédushoz.
Barnának habzik a szája az anyagiak miatt. Számszerűsködjünk egy kicsit:
- heti 3 csana 45 600
-het 1 tsmt 20 000
- heti 1 pszichológus 24 000
-heti 1 logopédus 32 000
--------------------------------------------------------
összesen: 121 600 forint
Ha ezt összevetem a 83 000 forint gyeddel amit eddig kaptam, akkor rögtön érthető a családfenntartó reakciója. Természetesen felmerült az a kérdés, hogy mi még kinyögjük ezt (kérdés, hogy meddig), de más mit csinál?
És ne feszegessük a befizetett tb kérdését......
Semmi komoly, csak megfázások hörghurutok, vírus és baktériumfertőzések. Mindezek vagy párhuzamosan jelennek meg a két gyereknél vagy folytatólagosan. Emlékem szerint szeptember óta nem volt olyan nap (értsd egy sem), amikor mindkét gyerek teljesen egészséges lett volna.
Ez kissé megnehezíti a
- napi 5 órás alvás elérését (és már nem csak én nem alszom 5 ótát de Barna sem)
- A rendezett háztartásvezetést
- A vizsgákra való felkészülést
.... és úgy egészében a mindennapok elviselését.A gyerekek a betegségek miattb nyűgösek és ezért egymást is nehezebben viselik, na ezt meg én viselem nehezebben. Barna meg engem visel nehezebben, hogy mire este hét után fáradtan hazajön nem vagyok éppen jóhangulatú és legszívesebben elvonulnék egy kicsit a külvilágot kizárva.
Megjön és ilyenkor megpróbálok valami privát dolgot csinálni: vagy olvasni néhány oldalt valami laza kikapcsoló könyvből, amíg ő hancúrozik a gyerekekkel, vagy elolvasni mások blogbejegyzésit.
Ilyenkor hangzik el a lassan szállóigévé váló mondat: Virág, legyél velünk! Nekem meg türtőztetnem kell magamat, hogy ne válaszoljak valamit csípősen erre.....
Lehet hogy nem ártana nekünk egy kis családterápia?
A terápiáról jut eszembe a Máté.
Novemberben elkezdtük TSMT (tervezett szenzomotoros tréning), ami nagyon bevált és hétről hétre látszott a fejlődés.......... Egészen a vizsgaidőszak kezdetéig, amikor elkövettem azt a merész húzást, hogy 10-11 után átvittem a most éppen Budapesten regnáló nagyszülőknek a két gyereket és vagy 2 után mentem értük vagy a nagyszülők hozták őket haza ébredés után nem sokkal.
Azt gondoltam nem lesz ebből semmi gond. Hát tévedtem. Mindkét gyerek abbahagyta a beszédet. Még csak a nagyszülők viselkedését sem okolhatom, hiszen minden alkalom után lóg a nyelvük, annyire körülugrálják a gyereket. Ráadásul az alatt a 3-5 óra alatt, amíg ott vannak 2-t alszanak, az első 1 órában pedig én is velük vagyok.
Valószinűleg a gondot a szokások megváltozása okozta. Érdekes azonban hogy mindkét gyerek a beszéd teljes elhagyásával reagált erre.
Természetesen egyből jött az önvád (duplán is, mert még amiatt is ott lappang, hogy Marcus 18 hónapos korában visszamegyek dolgozni), meg egy csomó más probléma is sokasodott, így volt jó néhány nap (vagy akár egy tucat is), amikor nagyon magam alatt voltam. Most néhány kérdést sikerült tisztázni, ami megnyugtatott:
-Bizonytalan volt, hogy visszavesznek-e 6 órában a munkahelyemre: a régi munkámat csinálom, csak olasz nyelv helyett angolul.
-nem tudtam, hogy mit csináljak az egyetemmel (2 félévem van hátra), végül eldöntöttem, hogy februártól passzív félévet kérek, elkezdem kidolgozni a záróvizsga tételeit meg a szakdogozatom háttéranyagait összegyüjtöm.
- Nem tudtam, hogy szoktassam le Marcust a napi 10 feletti szoptatásról: na erre a mai napig sem tudom a választ....
-Nem tudtam mikor kezdjem Marcus beszoktatását a családi napközibe és hogyan oldjam meg azt a helyzetet, amikor Marcust néhny óra után ebéd előtt elhozom, Máté meg marad: Ez szintén a megválaszolatlan kérdések egyike, bár azt már tudom, hogy Marcust 2 hét múlva viszem először.
- nem tudtam meg, hogy hogyan oldjam meg Máté frusztráltságát a változástól, ami már marcus felé agreszív elemekben is megnyilvánult. Állandóak lettek az öszetűzések, a földre nyomások és az, hogy semmivel sem engedte játszani: még a Marcus babajátékait is blokád alá helyezte.
Közben kiderült, hogy a nevelési tanácsadó, ahol januártól elkeztdték volna a komplex kezelését (tsmt, pszichológus, logopédus), átszervezés alatt van és ne is nagyon reménykedjünk abban, hogy az idén (2013) sorra kerül. Mindemellett megemlítették azt is, hogy ha nemkezdődik el Máté kezelése sürgősen, aakor olyan lemaradásra tesz szert, amit az iskola kezdéséig sem fog tudni behozni. mi tud ilyenkor a szegény pánikolt szülő tenni? Fizet és magánúton oldja meg.Így hetente egyszer továbbra is hordom tsmt-re, és minden nap csináljuk a kiírt gyakorlatokat, egyszer viszem pszichológushoz és egyszer viszem logopédushoz.
Barnának habzik a szája az anyagiak miatt. Számszerűsködjünk egy kicsit:
- heti 3 csana 45 600
-het 1 tsmt 20 000
- heti 1 pszichológus 24 000
-heti 1 logopédus 32 000
--------------------------------------------------------
összesen: 121 600 forint
Ha ezt összevetem a 83 000 forint gyeddel amit eddig kaptam, akkor rögtön érthető a családfenntartó reakciója. Természetesen felmerült az a kérdés, hogy mi még kinyögjük ezt (kérdés, hogy meddig), de más mit csinál?
És ne feszegessük a befizetett tb kérdését......
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)