Nem tudok semmi különöset írni. Elvagyunk, futjuk a kis napi köreinket az utazás, munka, utazás,óvoda, gyaloglás haza, kerti munka, fektetés, takarítás, főzés napi körforgásában.
Még szerencse, hogy vannak gyerekeink, akik a hétkznapiságot is mindig feldobják valami egyedivel. :D
Máté csak beszél és énekel és általában a gondolat többsége a kukásuató-betonkeverő-darusauto varázsháromszögében kalandozik. Már mesét sem akar nézni csak ezekről kisfilmet. Most mit mondjak erre_ Még szerencse, hogy mindegyikből van relatív nagyméretű példányunk, így ezekkel játszhat kint a kertben.
Marcus halad a maga utján eltéríthetetlenül,nem fárad és nem adja fel, ha valamit kitalál. Ha nem hagyjuk, akkor jön a hiszti: összehasonlíthatatlanul több, mint a Mátéval volt.
Lehet, hogy az a baj, hogy mindenhol túlságosan odavannak érte...... De be kell vallanom nehéz nem nevetni ezen a kis huncut bohócon, akin látszik, hogy mindig töri a fejét valamiben, és az NAGYON SOKSZOR nem az amit könnyű szívvel megengednénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése