még élünk....

Bár néha alig-alig.
Mint annyi sokan mások mi sem tudjuk felhasználni mind a 10 ujjukat, ha meg akarjuk számolni a szeptember óta egészségesként töltött napokat. Nem értem, hogy miért van ez. Miért szedünk össze minden vírust? És nem csak a gyerekek, hanem mi felnőttek is folyamatosan nyűglődünk valamitől.
Probáljuk magunkat utolérni a tennivalókban is, de nagyon nem sikerül. Sajnos a gyerekek fejlesztő játékait/foglalkozásait sem sikerül a terv szerint végezni (bár ők ezt nem nagyon veszik észre)
Marcus jelenleg 2 témában nyomul: a beszédtanulásban és a szobatisztaságban. A legnagyobb kihívás az volt, hogy szóljon, ha pisilni vagy kakilni kell. Lassan most már ez is megtörténik. Tegnap este a következőt hallom:
- Anya, pisi, tutás (futás)!!!!!
Futni futottunk, de teljesen időben azért nem értünk oda. Az ilyen késlekedések miatt Marcusnak napi 3-10 nadrágot mosok, na meg aztán vasalok is.

Máté kezd beilleszkedni az óvodába. Hogy ez mennyire pozitívum, azt még nem tudom eldönteni, mert olyan dolgokat próbálnak lecsiszolni róla, amit személy szerint pozitívnak értékelek. Például egyik nap az óvónő boldogan újságolja:
- Ma nagyon ügyes volt a Máté, végre senkit nem ölelt meg és puszit sem adott senkinek.
Most erre mit mondjak? Ez a jó?
Végre ezt is elmondhatjuk, hogy sikerült kölcsönös barátságot kötnie, bár a kisfiú a szomszéd csoportba jár és csak az udvaron találkoznak, vagy ha nem érek oda érte 15.45-ig.

Lassan sikerül a karácsonyra is előkészülnünk. A dolognak az a legnehezebb része, hogy Barnának a 25-i (és nem 25-ik :D ) születénapjára milyen tortát csináljak..... Valami nagyot kellene domborítanom, mert ez lesz a 40-ik születésnapja.