Július végétől kezdve szeptemberig nagyjából szabadságon voltunk. Felváltva a Barnával, mert máshogy nem tudtuk megoldani a 6 hét családi napközi szünetet. Ugye azt mondani sem kell, hogy pihenés az nem volt, mert arra törekedtünk, hogy a gyerekeket szórakoztassuk.
Így a szeptember a munkahelyen felgyűlt munka elvégzésével, Máté óvodai beszoktatásával és az egyetem folytatásának megkezdésével telt el.
Ezek közül a legkeményebb az óvoda volt. Máté ahhoz szokott, hogy a családi napköziben ő a sztár, ha mond valamit arra mindenki figyel és mindenki szívesen játszik vele.
Úgye nem kell hangsúlyoznom, hogy az óvoda nem ilyen. A vele egykorúakat, már tavaly felvették, így közöttük már kialakultak a barátságok, a vele együtt érkezők pedig alig 3 évesek.
Folyamatosan azt látom (és az óvonők is ezt mondják), hogy odamegy a gyerekekhez,magyaráz nekik, játszani akar velük, de azok elküldik.....
Mot probálkozunk mindennel, hogy barátokat szerezhessen. Nem szeretném ha az önbozalma csorbulna, a nyitottsága elveszne: lesz még bőven ideje és alkalma rá. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése