A végére hagytam a legfontosabb dolgot és egyben a legörömtelibbet.
Marcus szeptemberben 2 éves lett, a születésnapját éppen hogy megünnepeltük, mert úgy volt hogy Barna sem lesz itthon.
Marcusnak az volt a kívánsága, hogy csiga tortát (csita totta) kapjon. 2 nap munkája volt, de megcsináltam. Most pedig már Máté novemberi, tűzoltóautó tortáját tervezgetem.
A fiúk imádnivalóak, mindig tartogatnak valami meglepetést. Csak dicséreteket tudnék sorolni, az meg kissé visszás lenne, hiszen mindenki imádja a saját gyerekeit és a legokosabbnak, legügyesebbnek és legszebbnek látja őket. Mindazonáltal nagyon energiaigényesek és a különfoglalkozásaik meg még inkább.
Így nehéz szívvel de úgy éreztük, hogy erővel nem bírnánk még egy fiút. ( lánynak meg esélye sincsen)
Valahol még pislákol bennem a remény, hogy talán egy év múlva máshogy érzünk, de minden eltelt hónappal csökken az esélyünk és egyre jobban közeleg a 40. születésnapom, mint lélektani határ.....
De jó hogy visszataláltál :-) Hát nem könnyű hónapok állnak mögöttetek...
VálaszTörlésA fiúk hihetetlen mekkorák már... láttam a G+-on a képeket, szuper jók!!!
Én is örülök, hogy megint írsz :) Utólag is boldog szülinapot Marcinak!
VálaszTörlés