A fiúk szüretelnek

A fiúk néha ilyen külön utakon járnak mint pl a szüretelés (Barna kénytelen kitalálni valamit, hogy lefoglalja őket 3 hetenként szombaton, amikor az egyetemen vagyok)
Most a változatosság kedvéért mindenki beteg, még én is itthon nyomom az ágyat egy laza tüdőgyulladással....
A fiúkról semmi újdonságot nem tudok elmondani: egyre ügyesebbek, okosabbak és sajnos egy rafináltabban játszák ki a védőintézkedéseinket.
Ez utóbbi következménye pl. hogy Máténak sikerült az általunk tutibiztosnak hitt helyről (kissé életveszélyes létrát építve) 2,5 méter magasról levennie a gyerekvitamint (4 éves kortól szedhető) és a laza 40-50 darabot elfogyasztották az alatt a 2 perc alatt amíg a fürdőben voltam. Az ügyelet 20 percen keresztül nem vette fel a telefont, a gyerekorvos nem tudott mit mondani, majd a toxicologia kissé bizonytalan válasza sem nyugtatott meg. Végül Barna hazaért és volt annyi lélekjelenléte (és agya), hogy az ujját ledugva a torkukon szép sorban meghánytatta őket. 1 perc múlva úgy játszottak tovább, mintha semmi nem is történt volna.
Az óvoda elérte, hogy Máténak legyen logopédusa a normál (nem magán) rendszerben, így szomorú szívvel mondtunk búcsút Mariann néninek, akinél Máté és Barna a szombat délelőttjeit töltötte logopédiai foglalkozás címén. Meglátjuk ez hogy válik be. Egyelőre Barna örül, hogy szabad a szombat délelőttje és így csak kedden és csütörtökön kell 4-kor eljönnie, hogy elvigye Mátét, mert tömegközlekedéssel csak elég nehezen közelíthető meg a nevelési tanácsadó. Bár ez a tény számomra elég bizarr dolog......
Marcus is napról napra jobban beszél, nekünk meg igazi mulatság hallgatni, hogy hogyan "beszélgetnek" egymással. És szerencsére a párbeszédük egyre ritkábban torkollik 8 napon belül gyógyuló sérülésekbe.

Nagyon felfoghatatlan, hogy Máté 9 nap múlva már 4 éves lesz..........
Olyan független, olyan okos, hogy néha megdöbbenek az ok-okozati összefüggésein illetve a miért kérdésein, vagy a számára kevéssé érthető szociális problémákra adott válaszain.
Ülünk a buszon és a kitett feliratokat, matricákat elemezgeti. Az egyik ábra arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk a táskánk tartalmára...
-De miért akarnak az emberek lopni?
-Mert több pénzt akarnak, mint amennyijük van..
-Akkor miért nem dolgoznak?
-Talán nem találnak munkát..
-Akkor szóljanak a Papának, neki mindig túl sok van, szerintem szívesen ad kölcsön munkát...

Másik eset:

Marcus hisztizik az út szélén és nem akar beszállni. A tehetetlen szülő szájából elhangzik ez a vesztes mondat:
-Itt hagyjunk Marcus?
Ekkor a hátsó üléről kétségbeesett bömbölés hangzik fel:
-Nem akarom itt hagyni Marcust, akkor nem lesz testvérem. Kivel veszekedjek akkor?
Néhány perc nyugtatás/rábeszélés kombo utján Marcust is sikerült meggyőzni, hogy mégis jobb neki otthon játszani, mint az Ezüst Fenyő téri allergológia előtt álldogálni..