Nem azért nem írtam, mert sokat voltam a munkahelyemen......... Hanem azért mert sokat voltam itthon. Az elmúlt napjain ismételten a betegségekről szóltak. Először Máté volt elég rosszul, mert nagyon sok takony folyt hátra a torkán, így telítődött a gyomra és ettől hányt. Majd Barna fájlalta a hasát, minek folytatásaképpen Marcus fogott bele egy 4 napos hányós-hasmenéses túrába, mire meggyógyult volna, akkor Máté vette át, majd Barna és mikor már azt hittem én meguszom,, akkor kiderült, hogy mégsem... Mindkét gyerek itthon volt, nagyon elesetten és anyásan,, így egész nap cipelhettem őket -természetesen ha az egyiket felvettem, akkor a másikat is fel kellett vennem és egyensúlyozhattam 32 kg-al. A gyerekek megsajnálhattak a nagy panaszkodásomban, hogy fáj az emelgetéstől a hátam, hogy gyorsan ledobtak majdnem 4 kg-ot (szerencsére ketten összesen, nem fejenként).
Szegény Mátén nagyon meglátszik, hogy közel 2,5 kg-ot fogyott: az arca teljesen megkeskenyedett, a szemei karikásak és beesettek, nagyon sírós és érzékeny.
Marcus szerencsére már ismét a régi és teljes gőzzel belevetette magát az evésbe, hogy még véletlenül se lehessen vékonynak nevezni. Szombaton például sütöttem délelőtt egy kuglófot (mert az volt a leggyorsabb), amit őurasága estére teljesen egyedül pusztított el, úgyhogy Barna éppenhogy csak megkóstolhatta az utolsó szeletet.
Az első napokban (vagyis inkább az első 10 napban) az éjjeleket és nappalokat a hányások meg azok feltakarítása töltötte ki, nappal meg próbáltunk pihenni amennyit lehetett, annyi erőm azonban volt, hogy elkezdtem felmérni Máté használt szókincsét és én lepődtem meg a legjobban, hogy ez meghaladja a 300 szót is. A szókincséhez elég sok technikai szó tartozik: pontosan tudja, mi az a tipli, a csavar, az anya, a szelep, a membrán, a csavarkulcs, az imbuszkulcs és egyéb nyalánkságok. (puszta véletlen, hogy az anyja a Műegyetemen tanult?)
Sajnos ahhoz nem voltam elég felkészült, hogy eddig elkezdjem az " Ő mondta" nyalánkságokat lejegyezni, azonban az egyikre tisztán emlékszem:
Mint minden kisgyerek ő is imád meztelenül rohangálni fürdés után és nehéz elérni, hogy magától felvegye a pizsamáját. Ez jó alkalom a számára (számukra) egy kis fogocskázásra, miközben mindkét gyerek hangosan nevet. Egyik ilyen alkalommal ezt mondtam neki:
- Máté elkapom azt a kis kukidat, ha nem jössz ide!!
Ekkor megáll, megfordul, tekintete tele felháborodással. Azt hittem, hogy azon háborodik fel, hogy elkapom a kukiját, de, nem:
-Mama, ez nem kis kuki, ez nagy kuki!
Méghogy nem a méret a lényeg?! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése