Nem írtam......

Nem írtam mert a napjainkat a betegségek töltik ki.
Semmi komoly, csak megfázások hörghurutok, vírus és baktériumfertőzések. Mindezek vagy párhuzamosan jelennek meg a két gyereknél vagy folytatólagosan. Emlékem szerint szeptember óta nem volt olyan nap (értsd egy sem), amikor mindkét gyerek teljesen egészséges lett volna.
Ez kissé megnehezíti a
- napi 5 órás alvás elérését (és már nem csak én nem alszom 5 ótát de Barna sem)
- A rendezett háztartásvezetést
- A vizsgákra való felkészülést
.... és úgy egészében a mindennapok elviselését.A gyerekek a betegségek miattb nyűgösek és ezért egymást is nehezebben viselik, na ezt meg én viselem nehezebben. Barna meg engem visel nehezebben, hogy mire este hét után fáradtan hazajön nem vagyok éppen jóhangulatú és legszívesebben elvonulnék egy kicsit a külvilágot kizárva.
Megjön és ilyenkor megpróbálok valami privát dolgot csinálni: vagy olvasni néhány oldalt valami laza kikapcsoló könyvből, amíg ő hancúrozik a gyerekekkel, vagy elolvasni mások blogbejegyzésit.
Ilyenkor hangzik el a lassan szállóigévé váló mondat: Virág, legyél velünk! Nekem meg türtőztetnem kell magamat, hogy ne válaszoljak valamit csípősen erre.....
Lehet hogy nem ártana nekünk egy kis családterápia?
A terápiáról jut eszembe a Máté.
Novemberben elkezdtük TSMT (tervezett szenzomotoros tréning), ami nagyon bevált és hétről hétre látszott a fejlődés.......... Egészen a vizsgaidőszak kezdetéig, amikor elkövettem azt a merész húzást, hogy 10-11 után átvittem a most éppen Budapesten regnáló nagyszülőknek a két gyereket és vagy 2 után mentem értük vagy a nagyszülők hozták őket haza ébredés után nem sokkal.
Azt gondoltam nem lesz ebből semmi gond. Hát tévedtem. Mindkét gyerek abbahagyta a beszédet. Még csak a nagyszülők viselkedését sem okolhatom, hiszen minden alkalom után lóg a nyelvük, annyire körülugrálják a gyereket. Ráadásul az alatt a 3-5 óra alatt, amíg ott vannak 2-t alszanak, az első 1 órában pedig én is velük vagyok.
Valószinűleg a gondot a szokások megváltozása okozta. Érdekes azonban hogy mindkét gyerek a beszéd teljes elhagyásával reagált erre.
Természetesen egyből jött az önvád (duplán is, mert még amiatt is ott lappang, hogy Marcus 18 hónapos korában visszamegyek dolgozni), meg egy csomó más probléma is sokasodott, így volt jó néhány nap (vagy akár egy tucat is), amikor nagyon magam alatt voltam. Most néhány kérdést sikerült tisztázni, ami megnyugtatott:
-Bizonytalan volt, hogy visszavesznek-e 6 órában a munkahelyemre: a régi munkámat csinálom, csak olasz nyelv helyett angolul.
-nem tudtam, hogy mit csináljak az egyetemmel (2 félévem van hátra), végül eldöntöttem, hogy februártól passzív félévet kérek, elkezdem kidolgozni a záróvizsga tételeit meg a szakdogozatom háttéranyagait összegyüjtöm.
- Nem tudtam, hogy szoktassam le Marcust a napi 10 feletti szoptatásról: na erre a mai napig sem tudom a választ....
-Nem tudtam mikor kezdjem Marcus beszoktatását a családi napközibe és hogyan oldjam meg azt a helyzetet, amikor Marcust néhny óra után ebéd előtt elhozom, Máté meg marad: Ez szintén a megválaszolatlan kérdések egyike, bár azt már tudom, hogy Marcust 2 hét múlva viszem először.
- nem tudtam meg, hogy hogyan oldjam meg Máté frusztráltságát a változástól, ami már marcus felé agreszív elemekben is megnyilvánult. Állandóak lettek az öszetűzések, a földre nyomások és az, hogy semmivel sem engedte játszani: még a Marcus babajátékait is blokád alá helyezte.
Közben kiderült, hogy a nevelési tanácsadó, ahol januártól elkeztdték volna a komplex kezelését (tsmt, pszichológus, logopédus), átszervezés alatt van és ne is nagyon reménykedjünk abban, hogy az idén (2013) sorra kerül. Mindemellett megemlítették azt is, hogy ha nemkezdődik el Máté kezelése sürgősen, aakor olyan lemaradásra tesz szert, amit az iskola kezdéséig sem fog tudni behozni. mi tud ilyenkor a szegény pánikolt szülő tenni? Fizet és magánúton oldja meg.Így hetente egyszer továbbra is hordom tsmt-re, és minden nap csináljuk a kiírt gyakorlatokat, egyszer viszem pszichológushoz és egyszer viszem logopédushoz.
Barnának habzik a szája az anyagiak miatt. Számszerűsködjünk egy kicsit:
- heti 3 csana                                         45 600
-het 1 tsmt                                            20 000   
- heti 1 pszichológus                              24 000
-heti 1 logopédus                                   32 000
--------------------------------------------------------
összesen:                                            121 600 forint

Ha ezt összevetem a 83 000 forint gyeddel amit eddig kaptam, akkor rögtön érthető a családfenntartó reakciója. Természetesen felmerült az a kérdés, hogy mi még kinyögjük ezt (kérdés, hogy meddig), de más mit csinál?
 És ne feszegessük a befizetett tb kérdését......