Szadista anya videofelvétele egy szegény 15 hónaposról

Mindkét gyerek nevetését imádom, de csak az egyikről van most (kikényszerített) felvételem:

 

céltudatosság alla Mudri

Ma a fiúk a nagyszülőknél voltak, hogy tudjak készülni a holnapi vizsgámra. Az volt a terv, hogy 5 után hozzák őket haza (9-kor mentek el).
Most hívott az Apósom, hogy a fiúk összepakolták a cuccaikat a hátizsákjaikba (természetesen mindkettőnek kell, hogy legyen saját hátizsákja, mert anélkül nem lehet sehová elmenni) és kivonultak a bejárati ajtóhoz felöltözni, hogy nekik ebből ennyi elég volt, most már mennek haza.

Hogy érjük el, hogy férjünk lecserélje a megunt pohárkészletet?

Hozzávalók:
- 1 db 15 hónapos gyermek a következő elvárt tulajdonságokkal: fénysebességgel (de minimum a hangsebesség kétszeresével)való gyorsulással, állandó kiváncsisággal és az üvegpohrak iránti olthatatlan szenvedéllyel
- 1 db notebook
- 6 db megunt pohár

Elkészítés (vagy inkább kikészítés?)
1. lépés: tegyük a poharakat a mosogatóba azzal a megállapítással, hogy nem ártana egy alapos átsurolás
2 lépés: tegyük a notebookot a konyhai munkapultra
3. lépés kapcsoljuk be a notebookot
4. lépés: keressük meg a neten a férjünk születésnapi tortájának receptjét és közben 30 másodpercre ne figyeljünk a fent említett gyermek megnevezésű hozzávalóra.
5. lépés: már nincs is más teendőnk mint felsöpörni a poharak szilánkjait, majd a biztonság kedvéért fel is porszívózni és fel is mosni.
6. lépés: hívjuk fel férjünket, hogy jó lenne megvenni azt a pohárkészletet az Ikeában ("úgyis akciós, nagyon jó árban van, a régi már kopott is volt, szegény gyerek nem akart rosszat, csak véletlenül lökte meg a poharakat, bárkivel megtörténhetett volna...."), amit kinéztünk.
Hát ennyi az egész.........

Az új bejárónő

Az új bejárónő (fiú) kicsit bizonytalan és nehézkes a házimunkákban, de azt hiszem mégis megtartjuk, mert nagyon igyekszik ( és egyelőre nem kér fizetést, így alacsony a költsége :D)

Távollét

Tegnap kémia vizsgára készültem (volna?).
Reggel Máté elment óvodába és mivel az anyósomék decembertől februárig Pesten laknak, így átvittem Marcust hozzájuk. Ez volt az első külön töltött délelőttünk.
10-re hazaértem és 2-re mentem érte vissza. Hogy mennyire volt értelme a külön töltött időnek az kérdéses, mert a telefonom szine folyamatosan csörgött, én meg amilyen birka vagyok nem kapcsoltam ki. 1-kor már tűkön ültem, hogy mikor mehetek végre érte.....

Nem a szabadság érzése fogott el a szabad 4 órában: olyan volt, mintha félember lennék. (pontosabban féltörpe, félnyomorék vagy valami ilyen: az ember címre {a nőére mégannyira sem} már jó ideje nem érzem magam megfelelőnek)
Ráadásul azt beszéltük meg, hogy Mátéért ők (a nagyszülők) mennek el az óvodába és elviszik magukhoz, Barna meg este hazahozza.
Nyugodt voltam, mert Barna azt mondta, hogy korán indul a munkahelyéről. De 1/2 7-kor még nem voltak sehol, 7-kor ugyanaz a helyzet. A gyomrom görcsbe állt, amíg haza nem értek: tudom, hogy nem normális de megviselt az, hogy Mátét több, mint 11 órán keresztül nem láttam.
Aztán kiderült, hogy Mátét is: hazajött és végig velem akart lenni. Aludni is csk úgy volt hajlandó, ha fogtam a kezét és hozzám bújhatott. Időnként felébredt éjszaka és ellenőrizte, hogy ott vagyok-e.
Másnap délelőtt is hasonló hangulatban telt el.
Marcust oltásra vittem, de Máté folyamatosan próbálta fenntartani és lefoglalni a figyelmemet. Marcus szintén. 2 óra alatt végeztünk (3-an voltak előttünk a tanácsadáson) aztán hazamentünk, mert amikor megkérdeztem Mátét, hogy menjünk-e a nagyszülőkhöz, akkor csillapíthatatlan sírásba kezdett és átöltelte a lábamat, hogy ne  vigyem sehová.
Nem kicsit kerültem a "szaranya" feeling közepébe.
Máté egyébként egész jól halad a beszédben, de erről majd valamikor külön posztolok.

A pancser női és férfi megfelelője

Barna szerdán Mátét vitte hallásvizsgálatra. Az egyik halláscentrumban ingyenesen- szívességből (a gyerekkorházban nem volt megfelelő eszköz, hogy valójában megvizsgálják a hallását) vizsgálták meg, így írott leletet sem kaptunk. A vizsgálat megállapította (Barna elmondása szerint) hogy a középfülben pangó váladék van, amely tompa hallást eredményez. Az első kérdésem az volt:
- de melyik fülben?
- hogyhogy melyik fülben, a középfülben!
Mint kiderült kedves férjem úgy képzelte, hogy a középfül azért középfül, mert az agyban a két fül között- középen- van.
Barna és Máté szombat este elmentek vidékre a nagyszülőkhöz és úgy tervezték, hogy vasárnap ebédre ismét itthon lesznek. Vasárnap délelőttre már végképp leterített a nátha. Kitaláltam, hogy gyógy forralt bort fogok inni: sok borssal, gyömbérrel és erős pistával. Gondoltam, hogy egy fél liter borból csinálom és aztán megiszogatom amíg Marcus alszik.
11-kor elaludt, így nagy erőbedobással és optimistán nekiálltam és megfőztem szép lassú tűzön, ahogy a recept írta.
10 perc alatt elkortyolgattam a löttyöt.nem volt rossz csak mart, csípet, de gondoltam, minél jobban csíp annél inkább használ és annál több erőm lesz a megfázott gyerekeim pátyolgatására. Semmi mást nem éreztem az első 10 percben csak az erős pistát. Aztán jött a felismerés: úgy becsíptem, ahogy kb már 15 éve nem......

Tanácsot kérek

Mátéval az első 3 hónapban összebújva aludtunk. Marcussal nem, mert nem akartam, hogy azt érezze Máté, hogy kiszorul valamiből: Így az első időkben Máté aludt közöttünk, ha éppen kedve volt, Marcus meg egyedül a gyerekszobában. Ez a tendencia azóta is megvan. Marcus alszik a kiságyában, Máté meg ha kedve van (jellemzően az éjszakai pisilés után) az ágyunkban köt ki.
Mindez azt eredményezte, hogy míg Máté bújos puszilgatós, egymást átölelve alvós, addig Marcus nem szeret együtt aludni senkivel. Természetesen a bűntudat megvan, hogy nem adtam meg azt a gondoskodást a Marcusnak, amit Máténak, de nem tudtam a jó megoldást- és most sem tudom.
Kb 1 hete Marcusnak nagyon fáj éjszakánként a foga: na nem lyukas, hanem ugyan a rágófogaknál 3-nak már átütött a hegye, de úgy látszik a nagy felület miatt nagyon lassan és fájdalmasan tör át. Ráadásul most mintha a szemfogai is nekiindultak volna.
Tehát alapból nyűgős; ráadásnak meg nagyon keményen be is taknyosodott. Így több olyan éjszaka volt, amikor semmit nem aludt (és bármily meglepő én sem), nappal meg nem lehetett bírni vele mert fáradt volt, de aludni nem akart/tudott.
Így egy körül ébred Máté, jön pisilni, majd bemászik kettőnk közé, ha nincs nagyobb gond, akkor 3 körül ébred Marcus és már csak azt lehet érezni, hogy kapaszkodik fel az ágy oldalán, hogy bebújjon.
Viszont: Marcus mellett nem lehet aludni. vagy kimegyek vele a nappaliban a kanapén aludni, vagy mindenki félálomben hánykolódik reggelig. Tudom, hogy van még 2 megoldás:
1: Marcust visszateszem az ágyába (20 péerces ordítás), Máté meg marad velünk. Ezt nem kicsit tartom igazságtalannak, főleg, mivel a kicsi is látja, hogy a bátyja nem a helyén alszik.
2: mindkét gyereket a vándorlás pillanatában visszafordítjuk és mindenki a saját ágyában alszik. Ebben az esetben meg attól tartok, hogy ez Mátére lenne negatív hatással: így is pszichológushoz kell hordanunk majd, mert állítólag az egykéből testvérré válás folyamata okoz benne annyi bizonytalanságot, hogy emiatt nem beszél.
Na, most mit tegyek??????

ja, a dolognak azért van pozitív hozadéka is:Marcussa lehet összebújva aludni, már nem tol el magától. :D

mulatságos....

.....amikor Máté hajnalban megjelenik a hálószobánk melletti wc-nél, hog pisiljen és társaságnak vele vannak az alvós plüss állatai, teljes létszámban és fizikai valójukban: a macska (50 cm), a bárány (30 cm) és a tigris (20 cm).
Biztos nekem sem menne ezek nélkül... :D
Reggelenként Máté beül a nappaliban a kanapé sarkába, be kell takarni a lábát és míg komás, addig ott nézi a meséket és nem díjazza, ha zavarjuk, vagy hozzászólunk. Marcus meg azt nem díjazta, ha nem csinálhatta, amit Máté, így mostanában minden reggel csatlakozik hozzá: legalább 30 másodpercre, mert aztán eszébe jut, hogy halaszthatatlanul el kell rohannia valahová: vagy a fürdőszobát ellenőrizni, vagy a felmosót elővenni, vagy a hűtőbe benézni.... :D


Az unokahúgomnak most volt a 6. születésnapja. Általában nagy gond, hogy mit ajándékozzunk egy olyan gyereknek aki tele van játékokkal. Az idén azt találtam, ki, hogy csinálok neki egy 1 méter nagyságú katicát, amire rá is tud ülni. Az elején elégedett voltam az eredménnyel, aztán minél tovább néztem, annél több hibát találtam benne. Ebben a Barna is segített, aki kifogásolta, hogy milyen a feje, miért nincs lába, hol az orra, milyen a pöttyök elhelyezkedése stb.. A munka nagy része azzal telt, hogy minden varrás tripla legyen, mert az előző művem (egy versenyautó párna az öccsének), egy héten belül hullatni kezdte a gyöngy tömését.:(

Dies Irae

Pontosabban fogalmazva : Dies devastatio (bár Barnán  harag jeleit is észleltem a pusztítási lista hallatán)
Marcus elért abba az időszakába, amikor minden érdekli, mindenhová felmászik gondolkozás nélkül és mindent kézbe is vesz: aztán vagy a kezében marad vagy leesik (esetleg karizomerejét beveti a nehézségi gyorsulás sebességének növeléséhez).
Az elmúlt napok programjai közé tartozott az, hogy az elől lévő fűszereimnek helyet találjak. Eddig egy fali tartóban trónoltak mind a 42-en, közel a gázhoz, hogy főzés közben könnyen elérjem.
Mátét nem zavarták, rendszeresen játszottunk vele szagolgatosat, de semmi más érdekes nem történt fűszer témában.....
Aztán megérkezett Marcus Conan, a barbár.... Nincs türelme a szagolgatáshoz, neki érzenie, fognia kell. Ennek eredményeképpen a 42 fűszertartó közül, már csak 7-nek van levegőtől eltérő tartalma. 3 már levegőt sem tartalmaz, mert összetörte.(dizájnos üvegtest fa kupakkal, hüpp-hüpp-hüpp :( )
A tudásvágya tegnap csúcsosodott ki, amikor kipakoltam a fiókokból, polcokról, hogy próbáljak helyet találni a kis fűszertartónak, meg a 17 nagyobb, szintén törésérzékeny tartónak, melyek eddig szintén egy kis falipolcon voltak a munkalap és a felsőszekrény között. Először nem voltam elég gyors és lejtette a vizes poharamat (mea culpa, hogy stílusosan a latinnál maradjak). Majd mivel
túltengett benne az erő, így egy mozdulattal lesodort 4 deszertes tányért. Ezt követte 2 tojástartó, aztán egy kis szünetet tartott, hogy megnyugodjak és eltakarítsam a romokat. Az üvegszilánkok porszívózozása közben a konyha másik sarkából hallatszó zörejt kissé fásultan vettem tudomásul: elhalálozott a gofri/melegszendvics sütőnk is.
Szerencsére a következő rántással salto mortálét ugrott kenyérpirító 8 napon túl gyógyuló (pontosabban nem gyógyuló) külsérelmi nyomokat szerzett, de működőképes maradt. (legalábbis az lesz, ha kibányászom a belepréselt 6 matchboxot és hűtőmágnest)
A napi összesítőm hallatán Barna kissé emelt hangon kérdezte meg: miért nem figyelsz jobban? Mit lehet erre mondani?
Már régebben ellőttem azt a poént, hogy megtisztelő, hogy szupernőnek néz, de nem vagyok az: nem gyorsulok fénysebességgel, szemem csak kettő van (az is a fejem egyik oldalán) és karból is 6-al kevesebb van, mint kéne.
Hogy ez alkalommal ne ismételjem önmagam és a hallgatásomat se tudja be bűntudatos kushadásnak, azt mondtam: Nem volt hozzá kedvem......

Tarci és Táté

A címről a Mazsola és Tádé jut eszembe, de a magyarázat ennél sokkal kevésbé meseszerű:
Máté ismét megindult a beszédfejlődés rögös utján
(ki tudja már hanyadszor) és végre neveket is elkezd mondani.
Múlt héten kezdtünk el egy új mozgásterapeutához járni, aki Máténak egyből szimpatikus volt (akinél először voltunk azzal valahogy mindig távolságtartó maradt).
Közben, ahogy javasolták, elkezdtük beszerezni az otthoni fejlesztéshez a dolgokat:
- trambulin
- függőszék
- Physio labda
- henger labda
- gördülő deszka
- rugós deszka
- Én is tudok beszélni könyv
Az első beszerzendő a trambulin volt. Az első alkalommal 2 ugrás után elesett, ma, 1 hét után már ott tart, hogy nem esik el, hanem úgy 10-15 perc után máshoz fog inkább. :D
Mivel mindig szereti megszabni Marcusnak, hogy mit csinálhat és mit nem, ezért azt mondtam neki 3 napja:
- Ha nem akarod, hogy elvegye, akkor mondd neki, hogy Marci, nem!
Hát ez annnyira megtetszett neki, hogy azóta is örömmel megtílt az öccsének egy csomó dolgot. Van, hogy tisztán kimondja a Marci-t, de az estek többségében csak Tarci lesz a kisebbik rosszcsontból.

Eddig mindig mérges és hárító lett, amikor megkértem, hogy mondja meg a nevét, de tegnap felbátorodva a haladástól, megkértem ismét, hogy mondja meg mi a neve. Én lepődtem meg legjobban, amikor kibökte: Táté.
Vajon mi baja lehet az M betűvel? Mi meg szegénykének megnehezítettük a dolgát, hogy M betűs neveket kaptak. :D

Mindkét fiú nagy lépésekkel rohan a felnővés utján (pedig még várhatnának, mert hová lesznek így a mami kis dédelgetni és puszilgatnivaló fiai?!)
Marcus kinövesztette a 9-10-11. fogait (természetesen egyszerre) vagyis pontosabban egyelőre még csak áttörték az ínyét az éjszaka.
Kisebbik dedem szinte profi módon kezeli evés közben a kanalat (mea culpa maxima: nem adok neki kést és villát az evéshez :D) és csak néha keni össze a konyhát (és magát) burgonyapürével, de az utóbbi tett csak az székbe kötött unatkozás esetén következik be.
A múlt héten paradicsomos spaghetti volt ez ebéd. Mindhárman (Marcus, Máté és én) szeretjük. Marci dolgát megkönnyítendő 1 cm-es darabora vágtam a tésztát, Mátéét egyben hagytam mert ő szálanként szereti beszopogatni.
Szórakozottságból Máténak is tettem villát. Mire feleszmélek azt látom, hogy a gyerekem szertartásosan ül a székében, a villát a tányérra merőlegesen tartja, tekeri fel a tésztát, majd szépen komótosan beteszi a szájába az így feltekert adagot. Mindezt olyan nyugalommal mintha legalább 20 éve ezt csinálná. Természetesen sem kamera sem fényképezőgép nem volt a közelben. :D
Még adós vagyok Máté születésnapi beszámolójával, de szokás szerint most is "behind the plan" vagyok.
Mai szösszenet végén azért bevágok egy videót Marcusról:

Főzés, főzés, főzés.....

A hétvégére készítendő tortalista:
szombat délre: joghurtos málnatorta
szombat délutánra: meggyes morzsatortácskák
vasárnapra: cseresznyés mascarpone torta
keddre az óvodába: Benoffe torta

Egyébként meg kiötlöttem a szombati családi ebédet is: libaleves maceszgombóccal és töltött csülök sztrapacskával, lilahagymával.

Ma (kedd) elkészítettem a sztrapacskát és betettem a fagyasztóba (szombaton csak kiolvasztom, brindzát morzsolok rá, meg egy kis bacon-t és mehet a sütőbe)
Szerdán megsütöm a 3 tortának való piskótát, + megcsinálom a 3 tortácska leveles tésztáját, a formába teszem és mind megy a fagyasztóba.
Csütörtökön elviszem a gyerekeket az Eleven parkba játszani, így aznapra semmi főzés!
Pénteken délelőtt megfőzöm a csülköt, megtöltött fűszeres sonkával, majd beteszem a hűtőbe, hogy szombaton csak sütni kelljen.
Pénteken délután összeállítom a joghurttortát.
Szombaton reggel 6 körül felteszem főni a levest és összeállítom a maceszgombócot.  11 körül beteszem a sütőbe a csülköt és a sztrapacskát.
Délben (fél) családi ebéd. 1-kor lefekszenek a gyerekek (remélhetőleg) és bedagasztom a pizzatésztát a délutáni gyerekzsúrra. 3-kor bekapcsolom a sütőt, megsütöm a tortácskákat majd a pizzákat is.
Szombat este összeállítom a mascarponés tortát.
Vasárnap reggeli után nekilátok a szendvicsek gyártásának amit a öcsémékkel való közös ünneplésre viszünk, lesz: tojáskrémes, juhturós, padlizsánkrémes, sonkás, tonhalkrémes, sárgarépakrémes, tejfölös-zöldfűszeres.
Hétfőn este levezető gyakorlatként csak összedobom a banoffe tortát másnapra.
Hát ennyi: már a leírásától is lóg a nyelvem, nem is tudom mi lesz itt hétfő estére.
Ja és közben az éjjeleimet még mindig nagyrészt szoptatással töltöm...............

A néma levente és a csivitelő kis veréb

Az elmúlt időszak nem csak azért "szerénykedett" bejegyzésekben, mert betegek voltunk (a múltidő még nem biztos), hanem az egyetemi feladatokban és a Máténak való megfelelő fejlesztőhely megtalálásában is kissé elvesztem.

A háttér az, hogy Máté amint kissé megindul a beszéd terén, hamarosan le is áll,sőt visszafejlődik az egyszavas szintre (mama, sőt MAMMMMMMAAAAAA!!!!!!!- mindezt felső c-s hangmagasságban, 100 Db-es hangerősséggel, minden fennálló problémánál).Ez a mama kissé roszzul esik mert a begyulladt fülem (fülkürthurut) belesajdul a magas hangokba, na meg a hangosakba is, így ez a kombináció, mintha nekem lenne kitalálva, hogy csipkedjem magam és oldjam meg a problémáját.
Emellett csak a mutogatás van, ezért újra kezdtem tanulni a jelbeszédet, hátha a  dalok közben tanított jeleket elkezdi használni és ez majd olyan kommunikációs sikerélményhez vezet, hogy beszélni is elkezd majd.

Ezzel szemben Marcus palántánkat le sem lehet lőni beszédben....
Ugyan egyelőre több az általam fel nem ismerhető nyelvi szintaxis és szó, mint az érthető, de a halandzsa nyelvet úgy alkalmazza, hogy ha kérdezek tőle valamit, akkor válaszol, ha telefonálok, akkor mellém ül és nyomja a szöveget a fülére szorított telefonjába. A játék közben folyamatosan kommentálja,amit csinál és néha odamegy Mátéhoz és kérdez tőle valamit. Mátétól többször megkérdeztem, hogy mit kérdezett,de nem mondott semmit, így nem tudom, hogy Máté vajon értelmesebbnek találja-e az egész napi háttérzajnak is elmenő fecsegést.

 Marcus szókincse eléggé funkcionális:mama, papa, cici (na mi is lenne más :D ), hami, tata (kacsa), háp-háp, kutya,  kákány (sárkány), gyere.

Máté fejlesztése kissé bizonytalan: aki elvállalta volna, az messze volt,aki meg közel van az nem tudta elvállalni. Most ismét kénytelenek vagyunk a magánszekorhoz fordulni,mert még mindig olcsóbb megfizetni hetente 2 alkalommal a magán csoportos mozgásterápiát,mint a baby-sittert és hagyni magára Marcust 6 órára.
Egyébként meg mindkettő egy imádnivaló kis nyuszika. Fényképes bizonyítékkal ezt csak a jövő héten támasztom alá. :D

A jövő hetem húzos lesz:
szombaton délelőtt a család egyik felével tartjuk Máté születésnapját, délután a Máté barátai jönnek el ünnepelni, vasárnap a család másik felével tartjuk Máté születésnapját, kedden pedig az óvodában. Minden ünneplés egy új torta. Csak azt nem tudom, hogy milyen legyen az ízzük (csalódtam a cukrászdákban: a legtöbbjüknél jobb tortát csinálok, bár az eredmény nem lesz olyan profin kinéző, de finomabb és nem lesz benne semennyi emulgálószer) Az egyik biztosan joghurtos málna torta lesz,mert a Marcus születésnapján abból Máté 6(!!!) felnőttnek való szeletet evett meg. Gondolkoztam még az esztreházyban,meg a feketeerdei megytortában vagy a brazil diótortában. De nem tudom eldönteni. Van valami ötletetek?

Időugrás

Mint tegnap (lévén, hogy a tér kissé meggörbült és így lehetőség nyílt egy 33 napos időugrásra) írtam, meg vagyunk fázva: túl vagyunk egy megfázáson, majd hányós-hasmenésesen, majd megszakítás nélkül belevágtunk ismét egy köhögös megfázásos mókába, és ezt Marcus színesítette egy kis hörghuruttal.

Minden orvost/ügyeletet végigjártuk, de nem sikerült az az "apró anomáliát" orvosolnunk, hogy Máté 3 hetig nem tudott aludni a köhögéstől. Az ettől való hányástól már sikerült megszabadulnunk-ez 2 hétig tartott. Minden orvos egybehangzóan állította, hogy a gyereknek nincs semmi baja. Most mit mondjak erre????
Végül a természetgyógyász-gyermekorvos által ajánlott szerek alig 4 nap alatt teljesen helyrehozták a gyereket. A homeopátiás szerekben ezért hiszek: a gyerek nem hisz vagy nem hisz benne: egyszerűen csak beveszi és használ :D

Barna éjjel-nappal dolgozik, én meg éjjel-nappal a gyerekekkel vagyok. Kissé szét vagyunk esve családilag. (na meg hangulatilag, egészségileg, fittségileg)

Nagy vágyam, hogy egybefüggően aludhassak 6 órát. Tudom, hogy sokat akarok gyerekeket is meg nyugodt alvást? Nem hiába mondják, hogy a nőknk semmi sem elég. :D

Marcus úgy vezeti le a megfázás és fogzás okozta stresszt, hogy még mindig éjjel-nappal szopik: éjjel 2 óránként, nappal 10 percenként.

Máté a nyári beszédfejlődéstől megijedve, most a minimálisra csökkentette a verbális kommunikációt. A soroksári nevelési tanácsadó nem tudja fogadni, a központi javasolta a heti kétszer 3 órás foglalkoztatást. Ez számokban a következő: 1,3 óra út oda (ha mindent elérünk, 3 óra ott, 1,5 óra haza, vagyis kb 6 órára kellene alkalmanként felügyeletet biztosítani Marcusnak, mert a foglalkozáson a szülőnek is részt kell vennie. Tekintve, hogy nincs egyelőre segítségem, ez csak baby-sitter lehet. Ez még baráti áron is heti 12 000 ft, havi kb 50. Ezt egy kicsit soknak találom extra kiadásként. Azonban a mit veszíthetekalapon néhány napja elővettem a babajelelést. Én csodálkoztam a legjobban, amikor másodszorra már bekapcsolodott a jelelésbe és a

A fentiektől eletkintve nagyon jó napjaink vannak.
Máté bevezette, hogy ha valakinek valami baja van, (vagy úgy látszik, mintha lenne) akkor odaül mellé és addig simogatja és puszilgatja, míg a másik szemmel láthatólag nem lesz jobban. Ha nem tartanék attól, hogy rájön, hogy átvágom, akkor néha rá is játszanék arra, hogy valami bajom van :D. Azt hiszem nem lehet nem imádni ezt a kis kölyköt, na meg a hosszú szempillájú gyönyörű melegbarna szemét....

Mások pedig Marcus kék szemétől és szintén hosszú, dús szempillájától vannak oda. Ő meg már most kezdi kihasználni, hogy sztárolják. Ha valamit el akar érni, akkor beveti a csibészes mosolyát és reménykedik, hogy nem kell elmennie aludni, nem kell bevenni a gyógyszert, kipakolhatja a fűszertartókat és egyéb ilyen elhajlásokat véghezvihet. :D
Én, mint kemény és következetes anya, megpróbálom elfojtani a mosolyomat, pedig legszívesebben megpuszilgatnám ilyenkor azt a kis zsebcirkálót. (bár elég nagy zseb kellene ahhoz, hogy ez a 85 cm-es 12 kg-os husika beleférjen)

A fiúk napról-napra jobban megértik egymást és eljátszogatnak. A szerepkör azonban maradt: Máté továbbra is eljátsza a patronus és döntőbíró szerepét, mert ami az övé, az az övé. Kitört rajta a gyüjtőszenvedély, meg a pakolgatás. Mindenféle tárolóhelyekre rakosgatja a kis cuccait (olyan fontos és nélkülözhetetlen dolgokat gyüjt, mint keksz, vaniliás cukor, matchbox, AA elem, verseskönyv, szivacs, ceruzák és mindezeket természetesen ömlesztve)
Marcus meg boldog, hogy Máté foglalkozik vele.....

Mint annyi mindenki más, mi is a megfázással küzdünk. Képek és továbbiak holnap...

Segítség házi dolgozathoz

Feldolgozóiparból a beadandó dolgozatomat a puhatalpú cipőkből írom. Kérlek ha van a következő cipőmárkából Nektek, akkor osszátok meg velem a tapasztalataitokat:
-Estrella
-Cinege
-Freycoo
-Rileayroos
A Carozoo, Impidimpi, Liliputi, Pediped márkákból nekem is van, úgyhogy arról tudtam a dolgozatban nyilatkozni.
Előre is köszönön mindenkinek a segítséget.

Boldog első születésnapot!

A tegnapi napon volt Marcus születésnapja, de csak most tudtam feltenni a tegnap megírtakat.

Mindnyájunk imádnivaló Marcusa egy évvel ezelőtt 9 óra 17 perckor ordított fel először és aztán abba sem akarta hagyni. Az első aggodalmak után szerencsére minden rendbejött és mára a kis gazfickó szíve egészségesen kalapál. Súlyilag elég jól el van eresztve: ezt mutatja a több mint 11 kilós súlya, melyhez 82 centiméteres magasság társul.

A természete szépen lassan változik: már nem az a csupa mosoly baba, akinek semmi gondja sincs (mert gondja aztán jócskán akad: a kegyetlen anya megakadályozza a bidé vizének előszobába vezetésében, a WC papír folyamatos letekerésében vagy az asztalon ugrándozásban, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy eltiltja az olyan ínyencségek megízlelésétől, mint a gyöngyvirágbogyó), már előfordul, hogy komoly, megfontolt arcot vág, azonban még mindig sokkal többet mosolyog, mint bárki akit ismerek.

A vidám alaptermészettel fékezhetetlen makacság társul: lényegesen nehezebb eltéríteni a szándékától, mint Mátét ennyi idősen. Lassan szeretném elválasztani, mert fizikailag már elég nehezen bírom, de egyelőre nem sok sikerrel kecsegtet ez a folyamat. Legtöbbször nem is szopik, hanem inkább cumizik.

Mindent megeszik, de a hús a mindene. Legszívesebben köretet nem is enne. Ettől függetlenül minden probléma nélkül megeszik egy felnőtt adag ételt- biztos növésben van a szentem. :D

Nem szeret a babakocsiban ülni, hanem szívesebben rohan a dolgokhoz a saját lábán. A motorozás még csak kezdő fázisban van, de nem lehet panaszom, mert ő aztán próbálkozik a nyuszimotorral: annyira, hogy az egyik fogantyúja le is jött, úgyhogy némi barkácsolásra lesz szükség a jobb felhasználhatóság érdekében.

Leges-legkedvencebb rokona a Máté, akit megpróbál mindenben utánozni: hónapok óta tologatja berregve a matchboxokat, az állva pisilés egyelőre nem jön össze neki, de a birkózás, szülői ágyon ugrálás és a sátorban bujkálás kedvenc elfoglaltságok, még akkor is ha legtöbbször Marcus tiltakozik Máté erőfölénye miatt, mert egy idő után már nem olyan mókás, hogy ez utóbbi a földre szögezi az előbbit.

Ha nincsenek együtt mindkettőnek hiányzik a másik. Így Marcus kedvenc napjai a hétfő és a péntek, (na meg a hétvége) amikor egész nap együtt vannak. Annyira élvezi, hogy ezeken a napokon lefeküdni se nagyon akar, mert rohanna a ki a bátyjához, hogy ő se maradjon ki semmi csibészségből.

Boldog vagyok hogy van egy ilyen:

….kis Marcusunk, de még boldogabb, hogy ezen örömömet a családunk minden tagja osztja és ritkák a féltékenységi problémák (Köszönöm Adele Fabler!!!)

Mostanában nincs sok időm....

Mint a képen is látható a fiúk egyik kedvenc elfoglaltsága a birkozás. Hamarosan további képeket is feltöltök és megírom az éves "összesítést", Marcus első születésnapja alkalmából. Addig is egy ki izelítő, nnak szemléltetésére, hogy Marcus mennyire imádja a vizet:

Költözés

Követtem a többie példáját és én is átköltöztem, mivel a freeblog kezdett nagyon kezelhetetlen lenni.