Biztos nekem sem menne ezek nélkül... :D
Reggelenként Máté beül a nappaliban a kanapé sarkába, be kell takarni a lábát és míg komás, addig ott nézi a meséket és nem díjazza, ha zavarjuk, vagy hozzászólunk. Marcus meg azt nem díjazta, ha nem csinálhatta, amit Máté, így mostanában minden reggel csatlakozik hozzá: legalább 30 másodpercre, mert aztán eszébe jut, hogy halaszthatatlanul el kell rohannia valahová: vagy a fürdőszobát ellenőrizni, vagy a felmosót elővenni, vagy a hűtőbe benézni.... :D
Az unokahúgomnak most volt a 6. születésnapja. Általában nagy gond, hogy mit ajándékozzunk egy olyan gyereknek aki tele van játékokkal. Az idén azt találtam, ki, hogy csinálok neki egy 1 méter nagyságú katicát, amire rá is tud ülni. Az elején elégedett voltam az eredménnyel, aztán minél tovább néztem, annél több hibát találtam benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése