Nagy hallgatás után....

Azt hittem, amikor visszamentem dolgozni, hogy majd max. 2 hetente fogok bejegyzést írni, de mint az elmúlt időszak mutatja, közel sem járok hozzá....
Az őszi időszak betegségek tekintetében kissé jobb, volt mint az elmúlt évek, ezt leginkább annak tudom be, hogy reggel 10 csepp C vitamin, este 4 csepp Vigantol (ennyi a 2000 NE, mint nagy nehezen ki lehetett bogozni)

Máté tegnap túl lett a fitymaszűkületet megszüntető kis műtéten: még ápoljuk a lelkét, na meg a testét, mert szegénynek nagyon fáj a pisilés, meg az azt követő jódos tisztítás..
(Szabad)Időnk nagy részét az teszi, ki, hogy Mátét hordjuk mindenhová: heti kétszer logopédus, egyszer pszichologus, egyszer néptánc, egyszer agyagozás, egyszer sielés. Beszédben sokat fejlődött, ezért számunkra meglepő, hogy az emberek jó része még mindig nem érti, mit mond. Már csak a H és R hang nem tiszta, de emellett őrült iramban hadar, ha valami érdekli: na és általában mindig minden érdekli.
A pszichologus kezelésére azért van szükség, mert szegényke annyira jó gyerek, (pedig senki sem kérte, hogy az legyen) és szófogadó, hogy minden indulatot elfojt magában.
Egyébként meg az ikrekre jellemző viselkedésmintákat mutatják: minden rajzukban és történetükben ott van a másik, egymás nélkül nem is definiálják magukat, csak mint Máté és Marcus.

Marcus meg csak nő és fejlődik mindenféle különfoglalkozás nélkül. Probáluk kideríteni, hogy őt mi érdekelné, de eddig még nem derült ki. Mindemellett minden pedagógustól és ismerőstől azt haljuk, hogy ez a gyerek a jég hátán is meg fog élni. Így arra jutottunk, hogy Marcust legjobban az élet érdekli, lehetőleg mindenféle korlátozás nélkül.
Kicsit tartok, attól, hogy később Marcus barátkozó, közvetlen természete megnehezíti majd Máté életét. Hiszen most is mindenki arról áradozik, hogy Marcus milyen szép, milyen életrevaló. Mindig előkerül a kék szemének és hosszú szempillájának dicsérete. Néha kissé frusztrál is az ilyen helyzet. De nehéz nemkimutatni azt, hogy mennyire szórakoztató a család kis bohóca. Közben pedig ott motoszkál a fejemben a kérdés: úgye nem kényszerítjük bele a bohóc szerepbe?

Igazából nem is tudom leírni azt amilyenek a fiúk: imádnivalók, viccesek, megdöbbentően okosak na és néhateljesen kiakasztóak.A házban szinte soha nincs 5 percnél tovább rend, minden elfoglaltságunk köréjük épül, a beszélgetéseknek ők a fő témái, de néha hiányzik, hogy megjelenjen vagy fontos legyen az én vagy a mi....
Egyébként mostanában felkerült egy új elem a fiúk kedvenc  elfoglaltságainak listájáraé a múzeumlátogatás. Az ember első gondolata, az hogy milyen gazdaságos módja a szórakozásnak, hát csalódottan kell tudomásul vennünk, hogy nagyon nem az. A cafetteria lehetőségek közül 50 000-t tettem a kultura részre, hogy majd biztos eég lesz egy évre: már most látom, hogy nem lesz az. Közben még fel is köthetem a gatyát, hogy továbbra is a tájékozott, okos szülő szerepében tudjak maradni és a dolgok jó részét el tudjam magyarazázni a fiúknak, vagy tudjak válaszolni a fifikásnál fifikásabb kérdésekre. Pl olyanok mint a földkéreg összetétele, a levegő miért is láthatatéan ha nem csak oxigén van benne, hanem nitrogén is... stb..... és még csak 5 éves....
Mi lesz velem később?!!!

eltüntünk, de azért megvagyunk

Amikor elkezdtem dolgozni, nagyon víg voltam és nem éreztem a hajszoltságot, amiről sokan panaszkodnak. Hát ez az elmúlt fél évben már nagyon nem így volt.
Mostanában viszont soha semmit nem sikerül tökéletesen megoldani.
Az egyensúlyozás az anya- munkaerő-háztartásvezető- nő bűvös négyesben zajlik- kissé hajszoltan.
Be kell vallanom a nő fogalmát most max az értelmező kéziszótárban találnám meg, vagy esetleg a Nők Lapjában. Esetleg még ott sem ... :D

Az elmúlt héten napi 9-11 órát dolgoztam, 2,5 órát utaztam, 3 órát töltöttem a háztartással, ehhez 5 előtt keltem, 11 után feküdtem és mégsem tartok sehol. (Egyébként általában minden nap 5,30-kor kelek, hogy hamar eljöhessek a munkahelyemről.)

Mulatságos látni, hogy a munkahelyen amikor arról van szó, hogy ki tudna még belebűvészkedni némi munkát az idejébe, valahogy mindig a családosok lesznek azok ezt megoldják: nem nagy rejtély: mi be akarjuk biztositani az állásunkat, vagy az a téveszménk, hogy még bírunk egy kicsit többet.

Eddig 6 órában dolgoztam (névleg) és szeptemberben új munkaterületre kerültem (minőségirányítás); azóta kiderült, hogy a jövő héttől ismételten új munkám lesz, még a mostaninál is nagyobb kihívás.

Nevetgélek néha magamban azon, hogy amikor 7 éve az Exxonhoz kerültem, volt egy általános ismertető a cégről, meg, hogy melyik terület mit csinál, akkor pont ez volt az a terület, ami a legszimpatikusabb volt. Ha levonom az otthon töltött 3,5 évet, akkor nem is olyan rossz a 3,5 év, ami alatt ideértem. :D

Eljött az ősz és már fenyegetnek mindenféle betegségek előszelei (na, meg néhánynak az utószele). Valamint végre elkezdődik ismét a heti 2 alkalommal logopediushoz járás (igen, logikus poén, hogy 40 éves létemre miért kell ez nekem)

Annyira be van tervezve minden percünk, hogy bármennyire is fáj érte a szívünk, de lemondunk egy harmadik gyerekről: így sem jut elég időnk a meglévő kettőre, felelőtlenség lenne még ebből a rájuk szánt időből is elvennénk, hogy egy harmadikról gondoskodjunk.

Mindemellett érezzük azért, hogy a fiúknak jó lenne egy harmadik. Van néhány probléma a gyerekekkel az óvodában. Váltakozva jön elő belőlük a konkurálás illetve a normálisnál nagyobb mértékű gondoskodási hajlam.
Az óvodában vegyes csoportok vannak. A fiúk a nap nagy részében vagy egymással birkóznak vagy szívességeket tesznek egymásnak. Azt meg egyikük sem hagyja hogy a másik bárki mással is barátkozzon.  Kissé megfojtják egymást és nem tudunk mit tenni. Az óvoda javasolta, hogy vigyük el őket pszichologushoz, hogy vizsgálja meg őket és adjon szakvéleményt, hogy a gyerekek kerüljenek-e külön óvodába.
Eléggé frusztráló, hogy nem tudunk mit tenni, eddig minden ötletünk csődöt mondott a probléma megoldására. Most mondjam azt, hogy gyereknevelésből megbuktunk?

Marcus megünnepelte a 3. születésnapját

Bővebben a hétvégén (akkor talán lesz időm írni)

Búcsu az apai tekintélytől...

A fiúk az autó hátsó ülésén beszélgetnek nagyban, Barna közbeszól valamit, amire Máté felhördül és elkezd morogni, erre Marcus megjegyzi:
- Ne beszélj így velem!
Máté vigasztaló hangnemben válaszol:
-Nem neked mondtam Marcus, te okos vagy....

Még én sem tudom felfogni...

tegnap délután beküldtem a szakdolgozatomat elektronikusan az egyetem rendszerébe,már csak be kell köttetnem, 4 vizsgát letennem, 3 gyakorlatot és a záróvizsgát, aztán vége ennek a baromi hosszúra nyúlt (csak a téli félévekben tudtam járni) 8 félévnek!!!!! Hiányozni fog......

Locsolóvers?

Van valami jó ötletek, amit a verset tanulni szerető 4 évesemnek megtaníthatnék, ami vicces és nem is túl hosszú?
Eddig ez volt a legszimpatikusabb:

Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás,
Nekem is jut egy tojás.

Fogalmi különbségek

Tegnap voltam a konzulensemnél átbeszélni az eddig elkészült szakdolgozatomat.
E-mailben azt írta, hogy jó, csak kisebb változtatás kell.
Bementem és azt mondta, hogy dobjuk ki az első 15 oldalt (az eddig elkészült 30-ból) és írjam újra.
Ha ez a kisebb változtatás, akkor mi lett volna a nagyobb? Dobjuk ki a címét is? :)

Az egyértelmű szerep

Szabadságon vagyok, mert a szakdolgozat irnám ha hagynák írom, így reggel kissé ráhangolom a fiúkat az óvodára. Azt kérték, hogy indulás előtt olvassak kedvenc könyvükből, a Tesz-vesz város egyik részéből.
A történet szerint a szereplő véletlenül elszórta az úton a szögeket és minden autó gumija kilyukadt.

Máté (aki mindig a dolgok praktikus oldalát nézi) aggodalmasan megkérdezi:
-De mama, ki fogja felszedni a szögeket?
Mielőtt megszólalhatnék Marcus már válaszol is, hogy megnyugtassa Mátét,  hangjában szemernyi kétség sem fedezhető fel:
-Majd a Mama felszedi!

A kétségbeesés..

Éppen a vacsorát készítem elő, amikor kétségbeesett kiabálást hallok a gyerekszobából:
-Mama, mama, gyere, gyere, gyorsan!!!!!!!
Kedvenc 30 hónaposom az ágyán ül meztelenül (????), és kétségbeesett arccal nézegeti a lába között lévő kis nyúlványt:
-Mama, lyukas a kukim!

Rohanás közben

A mindennapjaink olyan észrevehetetlen sebességgel rohannak el mellettünk, hogy szinte semmire sem marad időnk, magunkra meg aztén főleg nem.

A nagy összevisszaságban (munka, rohanás az óvodába a gyerekekért, főzés, játék a gyerekekkel, fürdetés, fektetés, tanulás/takarítás dilemma) még olyan apróságok is felmerülnek, hogy Marcus 3 éves lesz szeptemberben de mostanában erősen ragaszkodik a pelenkához, így visszafordultunk a szobatisztaság utján. Nagy kérdés, hogy elég érett lesz az óvodához, vagy januárig a családi napközibe kell járnia.

Be kell vallanom, hogy nagyon várom azt a pillanatot, amikor már nem két, egymástól 600 méterre lévő helyre kell odaérnem még 4 előtt, hanem 1 helyre és ha valami nagyon becsúszik, akkor is odaérhetek 5 előtt értük.
A fiúk mindeközben általában jól szórakoznak és jobbná jobb csínyeket eszelnek ki.

A tegnap esti találmány pl az volt, hogy a nagy játszásban kimaradt a fogmosás: ekkor Máté nem titkolt diadalmas örömmel kérdezi: Akkor ehetünk kalácsot az ágyban?! Hát ehettek.....

A fényképek nem lettek túl jók, mert az evés, azért nem volt olyan idillien nyugalmas... 

Mellékesen nem csak engem vesznek  igénybe a gyerekek, hanem Barnát ugyanúgy ráveszik minden rabszolgaszerep teljesítésére.... Én kevéssé tudtam elhinni, de Barna a nagy alvómester eközben aludt... Normális ez????  :D

Nőnek a fiúk

Néha nehéz feldolgozni, hogy a fiúk csak nőnek és nőnek....

Ingatlan

Megtennétek, hogy az ingatlan. com oldalon like-oljátok a hirdetésünket?
http://ingatlan.com/20616110

Előre is köszönjük!

Zanzásítva

Mindneki beteg,
írom a szakdolgozatomat,
nyomom az egyetem utolsó félévét
probálom a  sok hiányzást túlórákkal kompenzálni a munkahelyemen
kinéztünk egy új, nagyobb kerttel rendelkező házat a környéken
meghirdettük a házunkat itt: http://ingatlan.com/20616110

még élünk....

Bár néha alig-alig.
Mint annyi sokan mások mi sem tudjuk felhasználni mind a 10 ujjukat, ha meg akarjuk számolni a szeptember óta egészségesként töltött napokat. Nem értem, hogy miért van ez. Miért szedünk össze minden vírust? És nem csak a gyerekek, hanem mi felnőttek is folyamatosan nyűglődünk valamitől.
Probáljuk magunkat utolérni a tennivalókban is, de nagyon nem sikerül. Sajnos a gyerekek fejlesztő játékait/foglalkozásait sem sikerül a terv szerint végezni (bár ők ezt nem nagyon veszik észre)
Marcus jelenleg 2 témában nyomul: a beszédtanulásban és a szobatisztaságban. A legnagyobb kihívás az volt, hogy szóljon, ha pisilni vagy kakilni kell. Lassan most már ez is megtörténik. Tegnap este a következőt hallom:
- Anya, pisi, tutás (futás)!!!!!
Futni futottunk, de teljesen időben azért nem értünk oda. Az ilyen késlekedések miatt Marcusnak napi 3-10 nadrágot mosok, na meg aztán vasalok is.

Máté kezd beilleszkedni az óvodába. Hogy ez mennyire pozitívum, azt még nem tudom eldönteni, mert olyan dolgokat próbálnak lecsiszolni róla, amit személy szerint pozitívnak értékelek. Például egyik nap az óvónő boldogan újságolja:
- Ma nagyon ügyes volt a Máté, végre senkit nem ölelt meg és puszit sem adott senkinek.
Most erre mit mondjak? Ez a jó?
Végre ezt is elmondhatjuk, hogy sikerült kölcsönös barátságot kötnie, bár a kisfiú a szomszéd csoportba jár és csak az udvaron találkoznak, vagy ha nem érek oda érte 15.45-ig.

Lassan sikerül a karácsonyra is előkészülnünk. A dolognak az a legnehezebb része, hogy Barnának a 25-i (és nem 25-ik :D ) születénapjára milyen tortát csináljak..... Valami nagyot kellene domborítanom, mert ez lesz a 40-ik születésnapja.

A mindent megmagyarázó anya saját dugájába dőlt....

A miért korszak tovabbra is tombol nálunk...
Éppen Barna ingeit vasaltam, amit a gyerekek nem szoktak látni, mert általában ezt a folyamatot este 10 után végzem, amikor már mélyen alszanak (így tuti, hogy senki nem dönti fel a forró vasalót), de most valahogy délután nekiálltam.
Máté:
- Miért vasalsz inget?
- Mert a Papa ingben jár dolgozni.
- Miért jár ingben?
- Mert aki irodában dolgozik az általában ingben jár dolgozni.
-Miért dolgozik a Papa irodában?
- Tudod, vannak, akik a kezükkel dolgoznak és vannak akkik a fejükkel.
- Akik a fejükkel dolgoznak azok okosok?
- Általában igen.
- A Papa okos?
- Igen.

Eltelik néhány nap, délután vissza kell mennem a háziorvoshoz és a gyerekeket kénytelen voltam magammal vinni.
Bemegyünk, a gyerekek udvariasan köszönnek (már veregetem is a vállamat, hogy milyen jól neveltem őket). 
Máté kutató tekintettel végigméri az orvost, konstatálja a galléros pólóját, majd mindenki által hallhatóan megkérdezni:
- A doktor bácsi buta?
Nagy lefagyás után próbálom javítani a helyzetet:
- Dehogy buta, miért lenne az?
-Akkor miért nem jár ingben, mint az okosok?

És ez az utóbbi megjegyzés sem javított a helyzetünkön. Az amúgy sem túl kedves (néha kifejezetten bunkóba hajló) szárazon megjegyezte:
- Máskor hagyja a váróban a gyerekeket!

A fiúk szüretelnek

A fiúk néha ilyen külön utakon járnak mint pl a szüretelés (Barna kénytelen kitalálni valamit, hogy lefoglalja őket 3 hetenként szombaton, amikor az egyetemen vagyok)
Most a változatosság kedvéért mindenki beteg, még én is itthon nyomom az ágyat egy laza tüdőgyulladással....
A fiúkról semmi újdonságot nem tudok elmondani: egyre ügyesebbek, okosabbak és sajnos egy rafináltabban játszák ki a védőintézkedéseinket.
Ez utóbbi következménye pl. hogy Máténak sikerült az általunk tutibiztosnak hitt helyről (kissé életveszélyes létrát építve) 2,5 méter magasról levennie a gyerekvitamint (4 éves kortól szedhető) és a laza 40-50 darabot elfogyasztották az alatt a 2 perc alatt amíg a fürdőben voltam. Az ügyelet 20 percen keresztül nem vette fel a telefont, a gyerekorvos nem tudott mit mondani, majd a toxicologia kissé bizonytalan válasza sem nyugtatott meg. Végül Barna hazaért és volt annyi lélekjelenléte (és agya), hogy az ujját ledugva a torkukon szép sorban meghánytatta őket. 1 perc múlva úgy játszottak tovább, mintha semmi nem is történt volna.
Az óvoda elérte, hogy Máténak legyen logopédusa a normál (nem magán) rendszerben, így szomorú szívvel mondtunk búcsút Mariann néninek, akinél Máté és Barna a szombat délelőttjeit töltötte logopédiai foglalkozás címén. Meglátjuk ez hogy válik be. Egyelőre Barna örül, hogy szabad a szombat délelőttje és így csak kedden és csütörtökön kell 4-kor eljönnie, hogy elvigye Mátét, mert tömegközlekedéssel csak elég nehezen közelíthető meg a nevelési tanácsadó. Bár ez a tény számomra elég bizarr dolog......
Marcus is napról napra jobban beszél, nekünk meg igazi mulatság hallgatni, hogy hogyan "beszélgetnek" egymással. És szerencsére a párbeszédük egyre ritkábban torkollik 8 napon belül gyógyuló sérülésekbe.

Nagyon felfoghatatlan, hogy Máté 9 nap múlva már 4 éves lesz..........
Olyan független, olyan okos, hogy néha megdöbbenek az ok-okozati összefüggésein illetve a miért kérdésein, vagy a számára kevéssé érthető szociális problémákra adott válaszain.
Ülünk a buszon és a kitett feliratokat, matricákat elemezgeti. Az egyik ábra arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk a táskánk tartalmára...
-De miért akarnak az emberek lopni?
-Mert több pénzt akarnak, mint amennyijük van..
-Akkor miért nem dolgoznak?
-Talán nem találnak munkát..
-Akkor szóljanak a Papának, neki mindig túl sok van, szerintem szívesen ad kölcsön munkát...

Másik eset:

Marcus hisztizik az út szélén és nem akar beszállni. A tehetetlen szülő szájából elhangzik ez a vesztes mondat:
-Itt hagyjunk Marcus?
Ekkor a hátsó üléről kétségbeesett bömbölés hangzik fel:
-Nem akarom itt hagyni Marcust, akkor nem lesz testvérem. Kivel veszekedjek akkor?
Néhány perc nyugtatás/rábeszélés kombo utján Marcust is sikerült meggyőzni, hogy mégis jobb neki otthon játszani, mint az Ezüst Fenyő téri allergológia előtt álldogálni..

Elmaradt bejegyzések 4: gyerekek

A végére hagytam a legfontosabb dolgot és egyben a legörömtelibbet.
Marcus szeptemberben 2 éves lett, a születésnapját éppen hogy megünnepeltük, mert úgy volt hogy Barna sem lesz itthon.
Marcusnak az volt a kívánsága, hogy csiga tortát (csita totta) kapjon. 2 nap munkája volt, de megcsináltam. Most pedig már Máté novemberi, tűzoltóautó tortáját tervezgetem.
A fiúk imádnivalóak, mindig tartogatnak valami meglepetést. Csak dicséreteket tudnék sorolni, az meg kissé visszás lenne, hiszen mindenki imádja a saját gyerekeit és a legokosabbnak, legügyesebbnek és legszebbnek látja őket.  Mindazonáltal nagyon energiaigényesek és a különfoglalkozásaik meg még inkább.

Így nehéz szívvel de úgy éreztük, hogy erővel nem bírnánk még egy fiút. ( lánynak meg esélye sincsen)
Valahol még pislákol bennem a remény, hogy talán egy év múlva máshogy érzünk, de minden eltelt hónappal csökken az esélyünk és egyre jobban közeleg a 40. születésnapom, mint lélektani határ.....

Elmradt bejegyzések 3.- Munka- tanulás-óvoda

Július végétől kezdve szeptemberig nagyjából szabadságon voltunk. Felváltva a Barnával, mert máshogy nem tudtuk megoldani a 6 hét családi napközi szünetet. Ugye azt mondani sem kell, hogy pihenés az nem volt, mert arra törekedtünk, hogy a gyerekeket szórakoztassuk.
Így a szeptember a munkahelyen felgyűlt munka elvégzésével, Máté óvodai beszoktatásával és az egyetem folytatásának megkezdésével telt el.
Ezek közül a legkeményebb az óvoda volt. Máté ahhoz szokott, hogy a családi napköziben ő a sztár, ha mond valamit arra mindenki figyel és mindenki szívesen játszik vele.
Úgye nem kell hangsúlyoznom, hogy az óvoda nem ilyen. A vele egykorúakat, már tavaly felvették, így közöttük már kialakultak a barátságok, a vele együtt érkezők pedig alig 3 évesek.
Folyamatosan azt látom (és az óvonők is ezt mondják), hogy odamegy a gyerekekhez,magyaráz nekik, játszani akar velük, de azok elküldik.....
Mot probálkozunk mindennel, hogy barátokat szerezhessen. Nem szeretném ha az önbozalma csorbulna, a nyitottsága elveszne: lesz még bőven ideje és alkalma rá. :(

Elmaradt bejegyzések 2- Egészség

Lassan 3 hónapja nem írtam normális bejegyzést. Ennek főleg az az oka, hogy a  nyár é az ő sem volt mentes a betegségektől. Így orvosról orvosra jártunk, majd orvosokat váltotottunk és kzdtük az egészet előlről. Most ott tartunk, hogy Máténak fű és rothadó avar allergiák okozta asztmája van. E miatt minden felő légúti vírust összeszed és aztán végigfertőzi az egész családot.
Ehhez még hozzáfűzni sem tudok semmit, csak kissé reményvesztetten megkérdezni: lez ez még jobb?
Közben végre azért sikerült az új fülorrgégszel lezérni egy lassan 2 éve húzódó félrediagnosztizált fülgyulladást 4 nap alatt a megfelelő gyógyszerrel kikezelni. Erre mondják az orvosok, hogy 20% tudás és 80% találgatás?

Elmaradt bejegyzések1- Avagy "Andi néni fejlesztője" dicsérete

Máté 4 Hónapig járt Óvári Andreához mozgáterápiára beszédfejlezté/indítás céljából. Az eredményt azóta is napról napra, ét percről- percre látjuk-halljuk. Máté egy csivitelő kisveréb lett, aki egyszerűen nem tudja befogni a száját. Vagy több órás monológokat ad le a világról ( és főleg a mezőgazdasási gépekről.) Vagy kérdez és halad előre a a "miért- de miért- és azután "kérdések mesteri hármasának tengelyén.
A tárgyra visszatérve: mikor Andi meghirdette a táborát nem is volt kérdéses, hogy elmenjünk. Ennek több oka is volt:
- Andi személye garantálta a megfelelő szintű fejlesztést
- A programleírás kecsegtető volt
- Olyan baráti áron volt, hogy még a nagyzülőket is nyugodtan be tudtuk fizetni.

Amit kaptunk az azonban minden várakozásunkat felülmúlta: a gyerekek folyamatosan, változatos programokkal voltak lekötve, a szülők szimpatikusak voltak, a gyerekeik pedig nagyon aranyosak.

A fiúk különösen a szívükbe zárták Zolikát, aki mindenki barátja volt és olyan közvetlen, hogy nem lehetett nem imádni.

Hogy a fejesztés mennyire volt hatásos, arra 2 példát tudok mondani:
- Máté akit semmilyen úszáoktató és szülő nem tudott hetek alatt sem vízhez szoktatni, a 4. naptól kezdve igazi kis béka lett.
- De az igazán nagy meglepetés Marcus volt, aki az 1 szavas szókincsét (Anyaaaaaaaaaaaaa) a második napról a harmadikra 1200%-al növelte és az azt követő 3 napban ez ugrásszerűen növekedett tovább.

Így 2 hónap távlatából már nehéz részleteket leírni, de még a mindig kukacoskodó Barna is azt mondta: ide jövőre is eljövünk.