Rohanás közben

A mindennapjaink olyan észrevehetetlen sebességgel rohannak el mellettünk, hogy szinte semmire sem marad időnk, magunkra meg aztén főleg nem.

A nagy összevisszaságban (munka, rohanás az óvodába a gyerekekért, főzés, játék a gyerekekkel, fürdetés, fektetés, tanulás/takarítás dilemma) még olyan apróságok is felmerülnek, hogy Marcus 3 éves lesz szeptemberben de mostanában erősen ragaszkodik a pelenkához, így visszafordultunk a szobatisztaság utján. Nagy kérdés, hogy elég érett lesz az óvodához, vagy januárig a családi napközibe kell járnia.

Be kell vallanom, hogy nagyon várom azt a pillanatot, amikor már nem két, egymástól 600 méterre lévő helyre kell odaérnem még 4 előtt, hanem 1 helyre és ha valami nagyon becsúszik, akkor is odaérhetek 5 előtt értük.
A fiúk mindeközben általában jól szórakoznak és jobbná jobb csínyeket eszelnek ki.

A tegnap esti találmány pl az volt, hogy a nagy játszásban kimaradt a fogmosás: ekkor Máté nem titkolt diadalmas örömmel kérdezi: Akkor ehetünk kalácsot az ágyban?! Hát ehettek.....

A fényképek nem lettek túl jók, mert az evés, azért nem volt olyan idillien nyugalmas... 

Mellékesen nem csak engem vesznek  igénybe a gyerekek, hanem Barnát ugyanúgy ráveszik minden rabszolgaszerep teljesítésére.... Én kevéssé tudtam elhinni, de Barna a nagy alvómester eközben aludt... Normális ez????  :D