mulatságos....

.....amikor Máté hajnalban megjelenik a hálószobánk melletti wc-nél, hog pisiljen és társaságnak vele vannak az alvós plüss állatai, teljes létszámban és fizikai valójukban: a macska (50 cm), a bárány (30 cm) és a tigris (20 cm).
Biztos nekem sem menne ezek nélkül... :D
Reggelenként Máté beül a nappaliban a kanapé sarkába, be kell takarni a lábát és míg komás, addig ott nézi a meséket és nem díjazza, ha zavarjuk, vagy hozzászólunk. Marcus meg azt nem díjazta, ha nem csinálhatta, amit Máté, így mostanában minden reggel csatlakozik hozzá: legalább 30 másodpercre, mert aztán eszébe jut, hogy halaszthatatlanul el kell rohannia valahová: vagy a fürdőszobát ellenőrizni, vagy a felmosót elővenni, vagy a hűtőbe benézni.... :D


Az unokahúgomnak most volt a 6. születésnapja. Általában nagy gond, hogy mit ajándékozzunk egy olyan gyereknek aki tele van játékokkal. Az idén azt találtam, ki, hogy csinálok neki egy 1 méter nagyságú katicát, amire rá is tud ülni. Az elején elégedett voltam az eredménnyel, aztán minél tovább néztem, annél több hibát találtam benne. Ebben a Barna is segített, aki kifogásolta, hogy milyen a feje, miért nincs lába, hol az orra, milyen a pöttyök elhelyezkedése stb.. A munka nagy része azzal telt, hogy minden varrás tripla legyen, mert az előző művem (egy versenyautó párna az öccsének), egy héten belül hullatni kezdte a gyöngy tömését.:(

Dies Irae

Pontosabban fogalmazva : Dies devastatio (bár Barnán  harag jeleit is észleltem a pusztítási lista hallatán)
Marcus elért abba az időszakába, amikor minden érdekli, mindenhová felmászik gondolkozás nélkül és mindent kézbe is vesz: aztán vagy a kezében marad vagy leesik (esetleg karizomerejét beveti a nehézségi gyorsulás sebességének növeléséhez).
Az elmúlt napok programjai közé tartozott az, hogy az elől lévő fűszereimnek helyet találjak. Eddig egy fali tartóban trónoltak mind a 42-en, közel a gázhoz, hogy főzés közben könnyen elérjem.
Mátét nem zavarták, rendszeresen játszottunk vele szagolgatosat, de semmi más érdekes nem történt fűszer témában.....
Aztán megérkezett Marcus Conan, a barbár.... Nincs türelme a szagolgatáshoz, neki érzenie, fognia kell. Ennek eredményeképpen a 42 fűszertartó közül, már csak 7-nek van levegőtől eltérő tartalma. 3 már levegőt sem tartalmaz, mert összetörte.(dizájnos üvegtest fa kupakkal, hüpp-hüpp-hüpp :( )
A tudásvágya tegnap csúcsosodott ki, amikor kipakoltam a fiókokból, polcokról, hogy próbáljak helyet találni a kis fűszertartónak, meg a 17 nagyobb, szintén törésérzékeny tartónak, melyek eddig szintén egy kis falipolcon voltak a munkalap és a felsőszekrény között. Először nem voltam elég gyors és lejtette a vizes poharamat (mea culpa, hogy stílusosan a latinnál maradjak). Majd mivel
túltengett benne az erő, így egy mozdulattal lesodort 4 deszertes tányért. Ezt követte 2 tojástartó, aztán egy kis szünetet tartott, hogy megnyugodjak és eltakarítsam a romokat. Az üvegszilánkok porszívózozása közben a konyha másik sarkából hallatszó zörejt kissé fásultan vettem tudomásul: elhalálozott a gofri/melegszendvics sütőnk is.
Szerencsére a következő rántással salto mortálét ugrott kenyérpirító 8 napon túl gyógyuló (pontosabban nem gyógyuló) külsérelmi nyomokat szerzett, de működőképes maradt. (legalábbis az lesz, ha kibányászom a belepréselt 6 matchboxot és hűtőmágnest)
A napi összesítőm hallatán Barna kissé emelt hangon kérdezte meg: miért nem figyelsz jobban? Mit lehet erre mondani?
Már régebben ellőttem azt a poént, hogy megtisztelő, hogy szupernőnek néz, de nem vagyok az: nem gyorsulok fénysebességgel, szemem csak kettő van (az is a fejem egyik oldalán) és karból is 6-al kevesebb van, mint kéne.
Hogy ez alkalommal ne ismételjem önmagam és a hallgatásomat se tudja be bűntudatos kushadásnak, azt mondtam: Nem volt hozzá kedvem......

Tarci és Táté

A címről a Mazsola és Tádé jut eszembe, de a magyarázat ennél sokkal kevésbé meseszerű:
Máté ismét megindult a beszédfejlődés rögös utján
(ki tudja már hanyadszor) és végre neveket is elkezd mondani.
Múlt héten kezdtünk el egy új mozgásterapeutához járni, aki Máténak egyből szimpatikus volt (akinél először voltunk azzal valahogy mindig távolságtartó maradt).
Közben, ahogy javasolták, elkezdtük beszerezni az otthoni fejlesztéshez a dolgokat:
- trambulin
- függőszék
- Physio labda
- henger labda
- gördülő deszka
- rugós deszka
- Én is tudok beszélni könyv
Az első beszerzendő a trambulin volt. Az első alkalommal 2 ugrás után elesett, ma, 1 hét után már ott tart, hogy nem esik el, hanem úgy 10-15 perc után máshoz fog inkább. :D
Mivel mindig szereti megszabni Marcusnak, hogy mit csinálhat és mit nem, ezért azt mondtam neki 3 napja:
- Ha nem akarod, hogy elvegye, akkor mondd neki, hogy Marci, nem!
Hát ez annnyira megtetszett neki, hogy azóta is örömmel megtílt az öccsének egy csomó dolgot. Van, hogy tisztán kimondja a Marci-t, de az estek többségében csak Tarci lesz a kisebbik rosszcsontból.

Eddig mindig mérges és hárító lett, amikor megkértem, hogy mondja meg a nevét, de tegnap felbátorodva a haladástól, megkértem ismét, hogy mondja meg mi a neve. Én lepődtem meg legjobban, amikor kibökte: Táté.
Vajon mi baja lehet az M betűvel? Mi meg szegénykének megnehezítettük a dolgát, hogy M betűs neveket kaptak. :D

Mindkét fiú nagy lépésekkel rohan a felnővés utján (pedig még várhatnának, mert hová lesznek így a mami kis dédelgetni és puszilgatnivaló fiai?!)
Marcus kinövesztette a 9-10-11. fogait (természetesen egyszerre) vagyis pontosabban egyelőre még csak áttörték az ínyét az éjszaka.
Kisebbik dedem szinte profi módon kezeli evés közben a kanalat (mea culpa maxima: nem adok neki kést és villát az evéshez :D) és csak néha keni össze a konyhát (és magát) burgonyapürével, de az utóbbi tett csak az székbe kötött unatkozás esetén következik be.
A múlt héten paradicsomos spaghetti volt ez ebéd. Mindhárman (Marcus, Máté és én) szeretjük. Marci dolgát megkönnyítendő 1 cm-es darabora vágtam a tésztát, Mátéét egyben hagytam mert ő szálanként szereti beszopogatni.
Szórakozottságból Máténak is tettem villát. Mire feleszmélek azt látom, hogy a gyerekem szertartásosan ül a székében, a villát a tányérra merőlegesen tartja, tekeri fel a tésztát, majd szépen komótosan beteszi a szájába az így feltekert adagot. Mindezt olyan nyugalommal mintha legalább 20 éve ezt csinálná. Természetesen sem kamera sem fényképezőgép nem volt a közelben. :D
Még adós vagyok Máté születésnapi beszámolójával, de szokás szerint most is "behind the plan" vagyok.
Mai szösszenet végén azért bevágok egy videót Marcusról:

Főzés, főzés, főzés.....

A hétvégére készítendő tortalista:
szombat délre: joghurtos málnatorta
szombat délutánra: meggyes morzsatortácskák
vasárnapra: cseresznyés mascarpone torta
keddre az óvodába: Benoffe torta

Egyébként meg kiötlöttem a szombati családi ebédet is: libaleves maceszgombóccal és töltött csülök sztrapacskával, lilahagymával.

Ma (kedd) elkészítettem a sztrapacskát és betettem a fagyasztóba (szombaton csak kiolvasztom, brindzát morzsolok rá, meg egy kis bacon-t és mehet a sütőbe)
Szerdán megsütöm a 3 tortának való piskótát, + megcsinálom a 3 tortácska leveles tésztáját, a formába teszem és mind megy a fagyasztóba.
Csütörtökön elviszem a gyerekeket az Eleven parkba játszani, így aznapra semmi főzés!
Pénteken délelőtt megfőzöm a csülköt, megtöltött fűszeres sonkával, majd beteszem a hűtőbe, hogy szombaton csak sütni kelljen.
Pénteken délután összeállítom a joghurttortát.
Szombaton reggel 6 körül felteszem főni a levest és összeállítom a maceszgombócot.  11 körül beteszem a sütőbe a csülköt és a sztrapacskát.
Délben (fél) családi ebéd. 1-kor lefekszenek a gyerekek (remélhetőleg) és bedagasztom a pizzatésztát a délutáni gyerekzsúrra. 3-kor bekapcsolom a sütőt, megsütöm a tortácskákat majd a pizzákat is.
Szombat este összeállítom a mascarponés tortát.
Vasárnap reggeli után nekilátok a szendvicsek gyártásának amit a öcsémékkel való közös ünneplésre viszünk, lesz: tojáskrémes, juhturós, padlizsánkrémes, sonkás, tonhalkrémes, sárgarépakrémes, tejfölös-zöldfűszeres.
Hétfőn este levezető gyakorlatként csak összedobom a banoffe tortát másnapra.
Hát ennyi: már a leírásától is lóg a nyelvem, nem is tudom mi lesz itt hétfő estére.
Ja és közben az éjjeleimet még mindig nagyrészt szoptatással töltöm...............

A néma levente és a csivitelő kis veréb

Az elmúlt időszak nem csak azért "szerénykedett" bejegyzésekben, mert betegek voltunk (a múltidő még nem biztos), hanem az egyetemi feladatokban és a Máténak való megfelelő fejlesztőhely megtalálásában is kissé elvesztem.

A háttér az, hogy Máté amint kissé megindul a beszéd terén, hamarosan le is áll,sőt visszafejlődik az egyszavas szintre (mama, sőt MAMMMMMMAAAAAA!!!!!!!- mindezt felső c-s hangmagasságban, 100 Db-es hangerősséggel, minden fennálló problémánál).Ez a mama kissé roszzul esik mert a begyulladt fülem (fülkürthurut) belesajdul a magas hangokba, na meg a hangosakba is, így ez a kombináció, mintha nekem lenne kitalálva, hogy csipkedjem magam és oldjam meg a problémáját.
Emellett csak a mutogatás van, ezért újra kezdtem tanulni a jelbeszédet, hátha a  dalok közben tanított jeleket elkezdi használni és ez majd olyan kommunikációs sikerélményhez vezet, hogy beszélni is elkezd majd.

Ezzel szemben Marcus palántánkat le sem lehet lőni beszédben....
Ugyan egyelőre több az általam fel nem ismerhető nyelvi szintaxis és szó, mint az érthető, de a halandzsa nyelvet úgy alkalmazza, hogy ha kérdezek tőle valamit, akkor válaszol, ha telefonálok, akkor mellém ül és nyomja a szöveget a fülére szorított telefonjába. A játék közben folyamatosan kommentálja,amit csinál és néha odamegy Mátéhoz és kérdez tőle valamit. Mátétól többször megkérdeztem, hogy mit kérdezett,de nem mondott semmit, így nem tudom, hogy Máté vajon értelmesebbnek találja-e az egész napi háttérzajnak is elmenő fecsegést.

 Marcus szókincse eléggé funkcionális:mama, papa, cici (na mi is lenne más :D ), hami, tata (kacsa), háp-háp, kutya,  kákány (sárkány), gyere.

Máté fejlesztése kissé bizonytalan: aki elvállalta volna, az messze volt,aki meg közel van az nem tudta elvállalni. Most ismét kénytelenek vagyunk a magánszekorhoz fordulni,mert még mindig olcsóbb megfizetni hetente 2 alkalommal a magán csoportos mozgásterápiát,mint a baby-sittert és hagyni magára Marcust 6 órára.
Egyébként meg mindkettő egy imádnivaló kis nyuszika. Fényképes bizonyítékkal ezt csak a jövő héten támasztom alá. :D

A jövő hetem húzos lesz:
szombaton délelőtt a család egyik felével tartjuk Máté születésnapját, délután a Máté barátai jönnek el ünnepelni, vasárnap a család másik felével tartjuk Máté születésnapját, kedden pedig az óvodában. Minden ünneplés egy új torta. Csak azt nem tudom, hogy milyen legyen az ízzük (csalódtam a cukrászdákban: a legtöbbjüknél jobb tortát csinálok, bár az eredmény nem lesz olyan profin kinéző, de finomabb és nem lesz benne semennyi emulgálószer) Az egyik biztosan joghurtos málna torta lesz,mert a Marcus születésnapján abból Máté 6(!!!) felnőttnek való szeletet evett meg. Gondolkoztam még az esztreházyban,meg a feketeerdei megytortában vagy a brazil diótortában. De nem tudom eldönteni. Van valami ötletetek?