még élünk....

Bár néha alig-alig.
Mint annyi sokan mások mi sem tudjuk felhasználni mind a 10 ujjukat, ha meg akarjuk számolni a szeptember óta egészségesként töltött napokat. Nem értem, hogy miért van ez. Miért szedünk össze minden vírust? És nem csak a gyerekek, hanem mi felnőttek is folyamatosan nyűglődünk valamitől.
Probáljuk magunkat utolérni a tennivalókban is, de nagyon nem sikerül. Sajnos a gyerekek fejlesztő játékait/foglalkozásait sem sikerül a terv szerint végezni (bár ők ezt nem nagyon veszik észre)
Marcus jelenleg 2 témában nyomul: a beszédtanulásban és a szobatisztaságban. A legnagyobb kihívás az volt, hogy szóljon, ha pisilni vagy kakilni kell. Lassan most már ez is megtörténik. Tegnap este a következőt hallom:
- Anya, pisi, tutás (futás)!!!!!
Futni futottunk, de teljesen időben azért nem értünk oda. Az ilyen késlekedések miatt Marcusnak napi 3-10 nadrágot mosok, na meg aztán vasalok is.

Máté kezd beilleszkedni az óvodába. Hogy ez mennyire pozitívum, azt még nem tudom eldönteni, mert olyan dolgokat próbálnak lecsiszolni róla, amit személy szerint pozitívnak értékelek. Például egyik nap az óvónő boldogan újságolja:
- Ma nagyon ügyes volt a Máté, végre senkit nem ölelt meg és puszit sem adott senkinek.
Most erre mit mondjak? Ez a jó?
Végre ezt is elmondhatjuk, hogy sikerült kölcsönös barátságot kötnie, bár a kisfiú a szomszéd csoportba jár és csak az udvaron találkoznak, vagy ha nem érek oda érte 15.45-ig.

Lassan sikerül a karácsonyra is előkészülnünk. A dolognak az a legnehezebb része, hogy Barnának a 25-i (és nem 25-ik :D ) születénapjára milyen tortát csináljak..... Valami nagyot kellene domborítanom, mert ez lesz a 40-ik születésnapja.

A mindent megmagyarázó anya saját dugájába dőlt....

A miért korszak tovabbra is tombol nálunk...
Éppen Barna ingeit vasaltam, amit a gyerekek nem szoktak látni, mert általában ezt a folyamatot este 10 után végzem, amikor már mélyen alszanak (így tuti, hogy senki nem dönti fel a forró vasalót), de most valahogy délután nekiálltam.
Máté:
- Miért vasalsz inget?
- Mert a Papa ingben jár dolgozni.
- Miért jár ingben?
- Mert aki irodában dolgozik az általában ingben jár dolgozni.
-Miért dolgozik a Papa irodában?
- Tudod, vannak, akik a kezükkel dolgoznak és vannak akkik a fejükkel.
- Akik a fejükkel dolgoznak azok okosok?
- Általában igen.
- A Papa okos?
- Igen.

Eltelik néhány nap, délután vissza kell mennem a háziorvoshoz és a gyerekeket kénytelen voltam magammal vinni.
Bemegyünk, a gyerekek udvariasan köszönnek (már veregetem is a vállamat, hogy milyen jól neveltem őket). 
Máté kutató tekintettel végigméri az orvost, konstatálja a galléros pólóját, majd mindenki által hallhatóan megkérdezni:
- A doktor bácsi buta?
Nagy lefagyás után próbálom javítani a helyzetet:
- Dehogy buta, miért lenne az?
-Akkor miért nem jár ingben, mint az okosok?

És ez az utóbbi megjegyzés sem javított a helyzetünkön. Az amúgy sem túl kedves (néha kifejezetten bunkóba hajló) szárazon megjegyezte:
- Máskor hagyja a váróban a gyerekeket!

A fiúk szüretelnek

A fiúk néha ilyen külön utakon járnak mint pl a szüretelés (Barna kénytelen kitalálni valamit, hogy lefoglalja őket 3 hetenként szombaton, amikor az egyetemen vagyok)
Most a változatosság kedvéért mindenki beteg, még én is itthon nyomom az ágyat egy laza tüdőgyulladással....
A fiúkról semmi újdonságot nem tudok elmondani: egyre ügyesebbek, okosabbak és sajnos egy rafináltabban játszák ki a védőintézkedéseinket.
Ez utóbbi következménye pl. hogy Máténak sikerült az általunk tutibiztosnak hitt helyről (kissé életveszélyes létrát építve) 2,5 méter magasról levennie a gyerekvitamint (4 éves kortól szedhető) és a laza 40-50 darabot elfogyasztották az alatt a 2 perc alatt amíg a fürdőben voltam. Az ügyelet 20 percen keresztül nem vette fel a telefont, a gyerekorvos nem tudott mit mondani, majd a toxicologia kissé bizonytalan válasza sem nyugtatott meg. Végül Barna hazaért és volt annyi lélekjelenléte (és agya), hogy az ujját ledugva a torkukon szép sorban meghánytatta őket. 1 perc múlva úgy játszottak tovább, mintha semmi nem is történt volna.
Az óvoda elérte, hogy Máténak legyen logopédusa a normál (nem magán) rendszerben, így szomorú szívvel mondtunk búcsút Mariann néninek, akinél Máté és Barna a szombat délelőttjeit töltötte logopédiai foglalkozás címén. Meglátjuk ez hogy válik be. Egyelőre Barna örül, hogy szabad a szombat délelőttje és így csak kedden és csütörtökön kell 4-kor eljönnie, hogy elvigye Mátét, mert tömegközlekedéssel csak elég nehezen közelíthető meg a nevelési tanácsadó. Bár ez a tény számomra elég bizarr dolog......
Marcus is napról napra jobban beszél, nekünk meg igazi mulatság hallgatni, hogy hogyan "beszélgetnek" egymással. És szerencsére a párbeszédük egyre ritkábban torkollik 8 napon belül gyógyuló sérülésekbe.

Nagyon felfoghatatlan, hogy Máté 9 nap múlva már 4 éves lesz..........
Olyan független, olyan okos, hogy néha megdöbbenek az ok-okozati összefüggésein illetve a miért kérdésein, vagy a számára kevéssé érthető szociális problémákra adott válaszain.
Ülünk a buszon és a kitett feliratokat, matricákat elemezgeti. Az egyik ábra arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk a táskánk tartalmára...
-De miért akarnak az emberek lopni?
-Mert több pénzt akarnak, mint amennyijük van..
-Akkor miért nem dolgoznak?
-Talán nem találnak munkát..
-Akkor szóljanak a Papának, neki mindig túl sok van, szerintem szívesen ad kölcsön munkát...

Másik eset:

Marcus hisztizik az út szélén és nem akar beszállni. A tehetetlen szülő szájából elhangzik ez a vesztes mondat:
-Itt hagyjunk Marcus?
Ekkor a hátsó üléről kétségbeesett bömbölés hangzik fel:
-Nem akarom itt hagyni Marcust, akkor nem lesz testvérem. Kivel veszekedjek akkor?
Néhány perc nyugtatás/rábeszélés kombo utján Marcust is sikerült meggyőzni, hogy mégis jobb neki otthon játszani, mint az Ezüst Fenyő téri allergológia előtt álldogálni..

Elmaradt bejegyzések 4: gyerekek

A végére hagytam a legfontosabb dolgot és egyben a legörömtelibbet.
Marcus szeptemberben 2 éves lett, a születésnapját éppen hogy megünnepeltük, mert úgy volt hogy Barna sem lesz itthon.
Marcusnak az volt a kívánsága, hogy csiga tortát (csita totta) kapjon. 2 nap munkája volt, de megcsináltam. Most pedig már Máté novemberi, tűzoltóautó tortáját tervezgetem.
A fiúk imádnivalóak, mindig tartogatnak valami meglepetést. Csak dicséreteket tudnék sorolni, az meg kissé visszás lenne, hiszen mindenki imádja a saját gyerekeit és a legokosabbnak, legügyesebbnek és legszebbnek látja őket.  Mindazonáltal nagyon energiaigényesek és a különfoglalkozásaik meg még inkább.

Így nehéz szívvel de úgy éreztük, hogy erővel nem bírnánk még egy fiút. ( lánynak meg esélye sincsen)
Valahol még pislákol bennem a remény, hogy talán egy év múlva máshogy érzünk, de minden eltelt hónappal csökken az esélyünk és egyre jobban közeleg a 40. születésnapom, mint lélektani határ.....

Elmradt bejegyzések 3.- Munka- tanulás-óvoda

Július végétől kezdve szeptemberig nagyjából szabadságon voltunk. Felváltva a Barnával, mert máshogy nem tudtuk megoldani a 6 hét családi napközi szünetet. Ugye azt mondani sem kell, hogy pihenés az nem volt, mert arra törekedtünk, hogy a gyerekeket szórakoztassuk.
Így a szeptember a munkahelyen felgyűlt munka elvégzésével, Máté óvodai beszoktatásával és az egyetem folytatásának megkezdésével telt el.
Ezek közül a legkeményebb az óvoda volt. Máté ahhoz szokott, hogy a családi napköziben ő a sztár, ha mond valamit arra mindenki figyel és mindenki szívesen játszik vele.
Úgye nem kell hangsúlyoznom, hogy az óvoda nem ilyen. A vele egykorúakat, már tavaly felvették, így közöttük már kialakultak a barátságok, a vele együtt érkezők pedig alig 3 évesek.
Folyamatosan azt látom (és az óvonők is ezt mondják), hogy odamegy a gyerekekhez,magyaráz nekik, játszani akar velük, de azok elküldik.....
Mot probálkozunk mindennel, hogy barátokat szerezhessen. Nem szeretném ha az önbozalma csorbulna, a nyitottsága elveszne: lesz még bőven ideje és alkalma rá. :(

Elmaradt bejegyzések 2- Egészség

Lassan 3 hónapja nem írtam normális bejegyzést. Ennek főleg az az oka, hogy a  nyár é az ő sem volt mentes a betegségektől. Így orvosról orvosra jártunk, majd orvosokat váltotottunk és kzdtük az egészet előlről. Most ott tartunk, hogy Máténak fű és rothadó avar allergiák okozta asztmája van. E miatt minden felő légúti vírust összeszed és aztán végigfertőzi az egész családot.
Ehhez még hozzáfűzni sem tudok semmit, csak kissé reményvesztetten megkérdezni: lez ez még jobb?
Közben végre azért sikerült az új fülorrgégszel lezérni egy lassan 2 éve húzódó félrediagnosztizált fülgyulladást 4 nap alatt a megfelelő gyógyszerrel kikezelni. Erre mondják az orvosok, hogy 20% tudás és 80% találgatás?

Elmaradt bejegyzések1- Avagy "Andi néni fejlesztője" dicsérete

Máté 4 Hónapig járt Óvári Andreához mozgáterápiára beszédfejlezté/indítás céljából. Az eredményt azóta is napról napra, ét percről- percre látjuk-halljuk. Máté egy csivitelő kisveréb lett, aki egyszerűen nem tudja befogni a száját. Vagy több órás monológokat ad le a világról ( és főleg a mezőgazdasási gépekről.) Vagy kérdez és halad előre a a "miért- de miért- és azután "kérdések mesteri hármasának tengelyén.
A tárgyra visszatérve: mikor Andi meghirdette a táborát nem is volt kérdéses, hogy elmenjünk. Ennek több oka is volt:
- Andi személye garantálta a megfelelő szintű fejlesztést
- A programleírás kecsegtető volt
- Olyan baráti áron volt, hogy még a nagyzülőket is nyugodtan be tudtuk fizetni.

Amit kaptunk az azonban minden várakozásunkat felülmúlta: a gyerekek folyamatosan, változatos programokkal voltak lekötve, a szülők szimpatikusak voltak, a gyerekeik pedig nagyon aranyosak.

A fiúk különösen a szívükbe zárták Zolikát, aki mindenki barátja volt és olyan közvetlen, hogy nem lehetett nem imádni.

Hogy a fejesztés mennyire volt hatásos, arra 2 példát tudok mondani:
- Máté akit semmilyen úszáoktató és szülő nem tudott hetek alatt sem vízhez szoktatni, a 4. naptól kezdve igazi kis béka lett.
- De az igazán nagy meglepetés Marcus volt, aki az 1 szavas szókincsét (Anyaaaaaaaaaaaaa) a második napról a harmadikra 1200%-al növelte és az azt követő 3 napban ez ugrásszerűen növekedett tovább.

Így 2 hónap távlatából már nehéz részleteket leírni, de még a mindig kukacoskodó Barna is azt mondta: ide jövőre is eljövünk.