Video

A versmondólányfiú mindennapos jelenség nálunk.
Na, nem a Zsebtévé műsorát nézzük (kemény dolog, hogy a legtöbben már azt sem tudják miről beszélek, mert kb 30 éve nem megy a tévében), hanem Máté ad elő különböző énekeket és verseket. 20-30 ilyen elem van a repertoárjában, de a két kedvence a Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet, meg a Töröm töröm a mákot:

Egyébként, ha nem lett volna érthető, a következőt mondta: töröm-töröm (a) mákot, sütök vele paprikás krumplit. Ice tolla motolla neked adom papája.  (ezt a ragozást én sem értem, de mindegy)
Mivel empatikus gyerek, és az apja nincs oda a mákos kalácsért, ezért a kedvért a mákból inkább paprikás krumplit csinált neki. :D
Igazából nem tudom eldönteni, hogy mennyire beszél érthetően, mert én már megszoktam. Mivel jelenleg a füle folyamtosan be van gyulladva az orrmandulája miatt, ezért rosszul is hall, így nem csoda, ha nehezen lehet rávezetni a helyes kiejtésre.
Arra nem panaszkodhatom, hogy nem akar beszélni: már az is előforult, hogy egy csacsogós altatás közben visszasírtam a csendesebb időszakot. :D

A lovaglást nem lehet elég korán kezdeni

-Ugye milyen szép a mosolyom?

Kemény nap áll mögöttem...

De azért még lovagolok egy kicsit...

- Ugye milyen jó a tarttásom?

Na, szakadjatok le rólam csajok, megy ez nekem egyedül is!

 

Tudtam, hogy nem tudtok ellenállni a vonzerőmnek, de dönsetek végre lányok, hogy melyikőtöké legyek!

Mit is mondjak

Nem vagyunk már megint betegek, hanem még mindig. Kisebb megszakításokkal szeptember óta folyamatosan.
Mindez oda vezetett, hogy Máténak folyamatosan asztmagyógyszert kell adni, na meg az orrmanduláját kiveszik május 29-én.
Mármint ha addig meggyógyul. Ez kissé abszurd: ahhoz, hogy meggyógyuljon ki kell venni az orrmanduláját, de addig nem veszik ki amíg meg nem gyógyul. :(

A munkahelyemen minden rendben: a munka nagyjából érdekes, a főnök jó, a csapattal ismerkedem, bár kissé furcsa, hogy 10-15 évvel fiatalabbak nálam.

A mai nap lezárásaként kis vidámkodó történet:
Barna vidéken volt, csak éjfél felé lehetett rá számítani. Így egyedül voltam a fürdetésnél, ami egyáltalán nem volt gáz, de a fektetésnél már erős kihívásokkal küzdöttem.
Megpróbáltam bevinni őket a hálószobánkba, hátha befekszem kettőjük közé, mesélek és elalszanak. Nem vált be. Marcus a saját ágyában akart aludni, Máté meg maradni akart. Így csak Marcust vittem vissza a helyére és próbáltam elaltatni. Majdnem sikerült is, amikor Máté elkezdett kiabálni, hogy Mama gyere, Mama siess. nem tudtam mi a gond, de ha azt mondja siessek, akkor sietek. Odaértem, de kiderült, hogy csak unatkozott egyedül és beszélgetni akart.
Így felpakoltam őt, meg a 100 millió alvós állatát és elindultam, hogy visszavigyem a szobájukba. A lépcsőfordulóban szembetalálkoztunk Marcussal, akit az alvós báránya kisért (félig a földön lógva, feje csattogva a kövön).
Megkérdeztem: Hát te Marcus hová mész? Nem igazán számítottam válaszra, de Máté mégis kapásból rávágta: Vásárolni.
Mást nem is tudtam, mint röhögni ezen.
Vagy mégsem volt ez olyan vicces, csak én voltam fáradt a hajnali négyes kelés után és már sírva vígadtam?

Máté mondta

Este pakoltam össze a játékokat az udvaron és észrevettem, hogy 5 csiga fészkelt be a libikóka alá.
Nem vettem le, gondoltam másnap reggel megmutatom Máténak, hogy jót nevessen azon, hogy beköltöztek a csigák.
Másnap már felkelés után elmondtam Neki, hogy mit láttam. Kézen fogott és még pizsamában kisétált velem a játékokhoz. Mikor felfordítottam a libikókát egy csigát sem találtam.
-Nem tudom hová tűntek a csigák, Máté.- Ő gyengéden megsimogatta az arcomat és együttérző sajnálattal a hangjában azt mondta:
- Nem baj Mama, biztos elfutottak.

Barna szereti heccelni Mátét. Máté mondta, hogy ne nyúljon a kockákhoz, mert kell neki az építéshez,  de Barna csak próbált elcsenni belőle egyet-egyet.
Mikor Máté belefáradt, felállt, odafordult az apjához, csipőre tette az egyik kezét, a másikkal figyelmeztető intő mozdulatot tett, majd mély komolysággal, fenyegető hanglejtéssel azt mondta:
- Papa, egyszer már szóltam!!!!


Mátéval egyezkedtem, hogy hány mesét szeretne este.
- Három jó lesz, Máté?
-Nem, kettő!
- Melyik a több, a kettő vagy a három? Hosszas gondolkodás után, egy leereszkedő sóhaj kiséretében megszólal:
- Na jó, akkor legyen három!

Elvagyunk

Nem tudok semmi különöset írni. Elvagyunk, futjuk a kis napi köreinket az utazás, munka, utazás,óvoda, gyaloglás haza, kerti munka, fektetés, takarítás, főzés napi körforgásában.
Még szerencse, hogy vannak gyerekeink, akik a hétkznapiságot is mindig feldobják valami egyedivel. :D
Máté csak beszél és énekel és általában a gondolat többsége a kukásuató-betonkeverő-darusauto varázsháromszögében kalandozik. Már mesét sem akar nézni csak ezekről kisfilmet. Most mit mondjak erre_ Még szerencse, hogy mindegyikből van relatív nagyméretű példányunk, így ezekkel játszhat kint a kertben.
Marcus halad a maga utján eltéríthetetlenül,nem fárad és nem adja fel, ha valamit kitalál. Ha nem hagyjuk, akkor jön a hiszti: összehasonlíthatatlanul több, mint a Mátéval volt.
Lehet, hogy az a baj, hogy mindenhol túlságosan odavannak érte...... De be kell vallanom nehéz nem nevetni ezen a kis huncut bohócon, akin látszik, hogy mindig töri a fejét valamiben, és az NAGYON SOKSZOR nem az amit könnyű szívvel megengednénk.

Vacsora

- Máté mit szeretnél enni vacsorára?
- Hát tésztát!
- De milyen tésztát?
- Hát spagettit!
- De mi legyen rajta?
- Hát pizza!
Ezzel kapcsolatban 2 megjegyzésem lenne: nem tudom miért kezdi a mondatait háttal, na meg azóta sem jöttem rá, hogy hogyan csináljak pizzás spagettit......

Ui: a bejegyzések lemaradásának oka az, hogy a változatosság kedvéért a gyerekek ismét betegek.... NO COMMENT, de mikor lesz ennek már vége?

Aranyköpés

Mátéval éppen az állatokról beszéltünk annak kapcsán, hogy mit is láttunk 1 héttel ezelőtt a Tropicarium-ban. Minden állat hangját utánoztuk. Egy idő után feltünt, hogy Marcus nincs a nappaliban velünk és az egész házban gyanúsan nagy a csönd:
-Máté, Hallod milyen csönd van? Mit csinálhat a Marcus?
- Biztos dolgozik!