A mindent megmagyarázó anya saját dugájába dőlt....

A miért korszak tovabbra is tombol nálunk...
Éppen Barna ingeit vasaltam, amit a gyerekek nem szoktak látni, mert általában ezt a folyamatot este 10 után végzem, amikor már mélyen alszanak (így tuti, hogy senki nem dönti fel a forró vasalót), de most valahogy délután nekiálltam.
Máté:
- Miért vasalsz inget?
- Mert a Papa ingben jár dolgozni.
- Miért jár ingben?
- Mert aki irodában dolgozik az általában ingben jár dolgozni.
-Miért dolgozik a Papa irodában?
- Tudod, vannak, akik a kezükkel dolgoznak és vannak akkik a fejükkel.
- Akik a fejükkel dolgoznak azok okosok?
- Általában igen.
- A Papa okos?
- Igen.

Eltelik néhány nap, délután vissza kell mennem a háziorvoshoz és a gyerekeket kénytelen voltam magammal vinni.
Bemegyünk, a gyerekek udvariasan köszönnek (már veregetem is a vállamat, hogy milyen jól neveltem őket). 
Máté kutató tekintettel végigméri az orvost, konstatálja a galléros pólóját, majd mindenki által hallhatóan megkérdezni:
- A doktor bácsi buta?
Nagy lefagyás után próbálom javítani a helyzetet:
- Dehogy buta, miért lenne az?
-Akkor miért nem jár ingben, mint az okosok?

És ez az utóbbi megjegyzés sem javított a helyzetünkön. Az amúgy sem túl kedves (néha kifejezetten bunkóba hajló) szárazon megjegyezte:
- Máskor hagyja a váróban a gyerekeket!

A fiúk szüretelnek

A fiúk néha ilyen külön utakon járnak mint pl a szüretelés (Barna kénytelen kitalálni valamit, hogy lefoglalja őket 3 hetenként szombaton, amikor az egyetemen vagyok)
Most a változatosság kedvéért mindenki beteg, még én is itthon nyomom az ágyat egy laza tüdőgyulladással....
A fiúkról semmi újdonságot nem tudok elmondani: egyre ügyesebbek, okosabbak és sajnos egy rafináltabban játszák ki a védőintézkedéseinket.
Ez utóbbi következménye pl. hogy Máténak sikerült az általunk tutibiztosnak hitt helyről (kissé életveszélyes létrát építve) 2,5 méter magasról levennie a gyerekvitamint (4 éves kortól szedhető) és a laza 40-50 darabot elfogyasztották az alatt a 2 perc alatt amíg a fürdőben voltam. Az ügyelet 20 percen keresztül nem vette fel a telefont, a gyerekorvos nem tudott mit mondani, majd a toxicologia kissé bizonytalan válasza sem nyugtatott meg. Végül Barna hazaért és volt annyi lélekjelenléte (és agya), hogy az ujját ledugva a torkukon szép sorban meghánytatta őket. 1 perc múlva úgy játszottak tovább, mintha semmi nem is történt volna.
Az óvoda elérte, hogy Máténak legyen logopédusa a normál (nem magán) rendszerben, így szomorú szívvel mondtunk búcsút Mariann néninek, akinél Máté és Barna a szombat délelőttjeit töltötte logopédiai foglalkozás címén. Meglátjuk ez hogy válik be. Egyelőre Barna örül, hogy szabad a szombat délelőttje és így csak kedden és csütörtökön kell 4-kor eljönnie, hogy elvigye Mátét, mert tömegközlekedéssel csak elég nehezen közelíthető meg a nevelési tanácsadó. Bár ez a tény számomra elég bizarr dolog......
Marcus is napról napra jobban beszél, nekünk meg igazi mulatság hallgatni, hogy hogyan "beszélgetnek" egymással. És szerencsére a párbeszédük egyre ritkábban torkollik 8 napon belül gyógyuló sérülésekbe.

Nagyon felfoghatatlan, hogy Máté 9 nap múlva már 4 éves lesz..........
Olyan független, olyan okos, hogy néha megdöbbenek az ok-okozati összefüggésein illetve a miért kérdésein, vagy a számára kevéssé érthető szociális problémákra adott válaszain.
Ülünk a buszon és a kitett feliratokat, matricákat elemezgeti. Az egyik ábra arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk a táskánk tartalmára...
-De miért akarnak az emberek lopni?
-Mert több pénzt akarnak, mint amennyijük van..
-Akkor miért nem dolgoznak?
-Talán nem találnak munkát..
-Akkor szóljanak a Papának, neki mindig túl sok van, szerintem szívesen ad kölcsön munkát...

Másik eset:

Marcus hisztizik az út szélén és nem akar beszállni. A tehetetlen szülő szájából elhangzik ez a vesztes mondat:
-Itt hagyjunk Marcus?
Ekkor a hátsó üléről kétségbeesett bömbölés hangzik fel:
-Nem akarom itt hagyni Marcust, akkor nem lesz testvérem. Kivel veszekedjek akkor?
Néhány perc nyugtatás/rábeszélés kombo utján Marcust is sikerült meggyőzni, hogy mégis jobb neki otthon játszani, mint az Ezüst Fenyő téri allergológia előtt álldogálni..

Elmaradt bejegyzések 4: gyerekek

A végére hagytam a legfontosabb dolgot és egyben a legörömtelibbet.
Marcus szeptemberben 2 éves lett, a születésnapját éppen hogy megünnepeltük, mert úgy volt hogy Barna sem lesz itthon.
Marcusnak az volt a kívánsága, hogy csiga tortát (csita totta) kapjon. 2 nap munkája volt, de megcsináltam. Most pedig már Máté novemberi, tűzoltóautó tortáját tervezgetem.
A fiúk imádnivalóak, mindig tartogatnak valami meglepetést. Csak dicséreteket tudnék sorolni, az meg kissé visszás lenne, hiszen mindenki imádja a saját gyerekeit és a legokosabbnak, legügyesebbnek és legszebbnek látja őket.  Mindazonáltal nagyon energiaigényesek és a különfoglalkozásaik meg még inkább.

Így nehéz szívvel de úgy éreztük, hogy erővel nem bírnánk még egy fiút. ( lánynak meg esélye sincsen)
Valahol még pislákol bennem a remény, hogy talán egy év múlva máshogy érzünk, de minden eltelt hónappal csökken az esélyünk és egyre jobban közeleg a 40. születésnapom, mint lélektani határ.....

Elmradt bejegyzések 3.- Munka- tanulás-óvoda

Július végétől kezdve szeptemberig nagyjából szabadságon voltunk. Felváltva a Barnával, mert máshogy nem tudtuk megoldani a 6 hét családi napközi szünetet. Ugye azt mondani sem kell, hogy pihenés az nem volt, mert arra törekedtünk, hogy a gyerekeket szórakoztassuk.
Így a szeptember a munkahelyen felgyűlt munka elvégzésével, Máté óvodai beszoktatásával és az egyetem folytatásának megkezdésével telt el.
Ezek közül a legkeményebb az óvoda volt. Máté ahhoz szokott, hogy a családi napköziben ő a sztár, ha mond valamit arra mindenki figyel és mindenki szívesen játszik vele.
Úgye nem kell hangsúlyoznom, hogy az óvoda nem ilyen. A vele egykorúakat, már tavaly felvették, így közöttük már kialakultak a barátságok, a vele együtt érkezők pedig alig 3 évesek.
Folyamatosan azt látom (és az óvonők is ezt mondják), hogy odamegy a gyerekekhez,magyaráz nekik, játszani akar velük, de azok elküldik.....
Mot probálkozunk mindennel, hogy barátokat szerezhessen. Nem szeretném ha az önbozalma csorbulna, a nyitottsága elveszne: lesz még bőven ideje és alkalma rá. :(

Elmaradt bejegyzések 2- Egészség

Lassan 3 hónapja nem írtam normális bejegyzést. Ennek főleg az az oka, hogy a  nyár é az ő sem volt mentes a betegségektől. Így orvosról orvosra jártunk, majd orvosokat váltotottunk és kzdtük az egészet előlről. Most ott tartunk, hogy Máténak fű és rothadó avar allergiák okozta asztmája van. E miatt minden felő légúti vírust összeszed és aztán végigfertőzi az egész családot.
Ehhez még hozzáfűzni sem tudok semmit, csak kissé reményvesztetten megkérdezni: lez ez még jobb?
Közben végre azért sikerült az új fülorrgégszel lezérni egy lassan 2 éve húzódó félrediagnosztizált fülgyulladást 4 nap alatt a megfelelő gyógyszerrel kikezelni. Erre mondják az orvosok, hogy 20% tudás és 80% találgatás?

Elmaradt bejegyzések1- Avagy "Andi néni fejlesztője" dicsérete

Máté 4 Hónapig járt Óvári Andreához mozgáterápiára beszédfejlezté/indítás céljából. Az eredményt azóta is napról napra, ét percről- percre látjuk-halljuk. Máté egy csivitelő kisveréb lett, aki egyszerűen nem tudja befogni a száját. Vagy több órás monológokat ad le a világról ( és főleg a mezőgazdasási gépekről.) Vagy kérdez és halad előre a a "miért- de miért- és azután "kérdések mesteri hármasának tengelyén.
A tárgyra visszatérve: mikor Andi meghirdette a táborát nem is volt kérdéses, hogy elmenjünk. Ennek több oka is volt:
- Andi személye garantálta a megfelelő szintű fejlesztést
- A programleírás kecsegtető volt
- Olyan baráti áron volt, hogy még a nagyzülőket is nyugodtan be tudtuk fizetni.

Amit kaptunk az azonban minden várakozásunkat felülmúlta: a gyerekek folyamatosan, változatos programokkal voltak lekötve, a szülők szimpatikusak voltak, a gyerekeik pedig nagyon aranyosak.

A fiúk különösen a szívükbe zárták Zolikát, aki mindenki barátja volt és olyan közvetlen, hogy nem lehetett nem imádni.

Hogy a fejesztés mennyire volt hatásos, arra 2 példát tudok mondani:
- Máté akit semmilyen úszáoktató és szülő nem tudott hetek alatt sem vízhez szoktatni, a 4. naptól kezdve igazi kis béka lett.
- De az igazán nagy meglepetés Marcus volt, aki az 1 szavas szókincsét (Anyaaaaaaaaaaaaa) a második napról a harmadikra 1200%-al növelte és az azt követő 3 napban ez ugrásszerűen növekedett tovább.

Így 2 hónap távlatából már nehéz részleteket leírni, de még a mindig kukacoskodó Barna is azt mondta: ide jövőre is eljövünk.

Zajlik az élet

Az előző bejegyzé óta átestünk -természetesen- egy felső légúti betegségen, majd Máté egy akrobatikus mutatvánnyal elhagyta a kerti asztal tetejét és a betonon landolt. Mivel nem volt semmi különös panasza, ezért azt gondoltam, hogy nem történt semmi baj. De miután megkapta a szokásos anyai gyógyító puszit, még egy órán keresztül azon sirdogált, hogy "a papa nem adott puszit a kezemre". Ez már nem tünt annyra szokványosnak, így Barnát rávettem, hogy vigye el az ügyeletre. Én lepődtem meg legjobban, mikor Barna felhívott, hogy most gipszelik a karját......
Azóta már egészen megszokta, hogy egy kézzel kell mindent elintéznie. Még 2 hétig tart ez a "kellemetlenség".
Holnap készítek róluk fényképeket is ...