Szadista anya videofelvétele egy szegény 15 hónaposról

Mindkét gyerek nevetését imádom, de csak az egyikről van most (kikényszerített) felvételem:

 

céltudatosság alla Mudri

Ma a fiúk a nagyszülőknél voltak, hogy tudjak készülni a holnapi vizsgámra. Az volt a terv, hogy 5 után hozzák őket haza (9-kor mentek el).
Most hívott az Apósom, hogy a fiúk összepakolták a cuccaikat a hátizsákjaikba (természetesen mindkettőnek kell, hogy legyen saját hátizsákja, mert anélkül nem lehet sehová elmenni) és kivonultak a bejárati ajtóhoz felöltözni, hogy nekik ebből ennyi elég volt, most már mennek haza.

Hogy érjük el, hogy férjünk lecserélje a megunt pohárkészletet?

Hozzávalók:
- 1 db 15 hónapos gyermek a következő elvárt tulajdonságokkal: fénysebességgel (de minimum a hangsebesség kétszeresével)való gyorsulással, állandó kiváncsisággal és az üvegpohrak iránti olthatatlan szenvedéllyel
- 1 db notebook
- 6 db megunt pohár

Elkészítés (vagy inkább kikészítés?)
1. lépés: tegyük a poharakat a mosogatóba azzal a megállapítással, hogy nem ártana egy alapos átsurolás
2 lépés: tegyük a notebookot a konyhai munkapultra
3. lépés kapcsoljuk be a notebookot
4. lépés: keressük meg a neten a férjünk születésnapi tortájának receptjét és közben 30 másodpercre ne figyeljünk a fent említett gyermek megnevezésű hozzávalóra.
5. lépés: már nincs is más teendőnk mint felsöpörni a poharak szilánkjait, majd a biztonság kedvéért fel is porszívózni és fel is mosni.
6. lépés: hívjuk fel férjünket, hogy jó lenne megvenni azt a pohárkészletet az Ikeában ("úgyis akciós, nagyon jó árban van, a régi már kopott is volt, szegény gyerek nem akart rosszat, csak véletlenül lökte meg a poharakat, bárkivel megtörténhetett volna...."), amit kinéztünk.
Hát ennyi az egész.........

Az új bejárónő

Az új bejárónő (fiú) kicsit bizonytalan és nehézkes a házimunkákban, de azt hiszem mégis megtartjuk, mert nagyon igyekszik ( és egyelőre nem kér fizetést, így alacsony a költsége :D)

Távollét

Tegnap kémia vizsgára készültem (volna?).
Reggel Máté elment óvodába és mivel az anyósomék decembertől februárig Pesten laknak, így átvittem Marcust hozzájuk. Ez volt az első külön töltött délelőttünk.
10-re hazaértem és 2-re mentem érte vissza. Hogy mennyire volt értelme a külön töltött időnek az kérdéses, mert a telefonom szine folyamatosan csörgött, én meg amilyen birka vagyok nem kapcsoltam ki. 1-kor már tűkön ültem, hogy mikor mehetek végre érte.....

Nem a szabadság érzése fogott el a szabad 4 órában: olyan volt, mintha félember lennék. (pontosabban féltörpe, félnyomorék vagy valami ilyen: az ember címre {a nőére mégannyira sem} már jó ideje nem érzem magam megfelelőnek)
Ráadásul azt beszéltük meg, hogy Mátéért ők (a nagyszülők) mennek el az óvodába és elviszik magukhoz, Barna meg este hazahozza.
Nyugodt voltam, mert Barna azt mondta, hogy korán indul a munkahelyéről. De 1/2 7-kor még nem voltak sehol, 7-kor ugyanaz a helyzet. A gyomrom görcsbe állt, amíg haza nem értek: tudom, hogy nem normális de megviselt az, hogy Mátét több, mint 11 órán keresztül nem láttam.
Aztán kiderült, hogy Mátét is: hazajött és végig velem akart lenni. Aludni is csk úgy volt hajlandó, ha fogtam a kezét és hozzám bújhatott. Időnként felébredt éjszaka és ellenőrizte, hogy ott vagyok-e.
Másnap délelőtt is hasonló hangulatban telt el.
Marcust oltásra vittem, de Máté folyamatosan próbálta fenntartani és lefoglalni a figyelmemet. Marcus szintén. 2 óra alatt végeztünk (3-an voltak előttünk a tanácsadáson) aztán hazamentünk, mert amikor megkérdeztem Mátét, hogy menjünk-e a nagyszülőkhöz, akkor csillapíthatatlan sírásba kezdett és átöltelte a lábamat, hogy ne  vigyem sehová.
Nem kicsit kerültem a "szaranya" feeling közepébe.
Máté egyébként egész jól halad a beszédben, de erről majd valamikor külön posztolok.

A pancser női és férfi megfelelője

Barna szerdán Mátét vitte hallásvizsgálatra. Az egyik halláscentrumban ingyenesen- szívességből (a gyerekkorházban nem volt megfelelő eszköz, hogy valójában megvizsgálják a hallását) vizsgálták meg, így írott leletet sem kaptunk. A vizsgálat megállapította (Barna elmondása szerint) hogy a középfülben pangó váladék van, amely tompa hallást eredményez. Az első kérdésem az volt:
- de melyik fülben?
- hogyhogy melyik fülben, a középfülben!
Mint kiderült kedves férjem úgy képzelte, hogy a középfül azért középfül, mert az agyban a két fül között- középen- van.
Barna és Máté szombat este elmentek vidékre a nagyszülőkhöz és úgy tervezték, hogy vasárnap ebédre ismét itthon lesznek. Vasárnap délelőttre már végképp leterített a nátha. Kitaláltam, hogy gyógy forralt bort fogok inni: sok borssal, gyömbérrel és erős pistával. Gondoltam, hogy egy fél liter borból csinálom és aztán megiszogatom amíg Marcus alszik.
11-kor elaludt, így nagy erőbedobással és optimistán nekiálltam és megfőztem szép lassú tűzön, ahogy a recept írta.
10 perc alatt elkortyolgattam a löttyöt.nem volt rossz csak mart, csípet, de gondoltam, minél jobban csíp annél inkább használ és annál több erőm lesz a megfázott gyerekeim pátyolgatására. Semmi mást nem éreztem az első 10 percben csak az erős pistát. Aztán jött a felismerés: úgy becsíptem, ahogy kb már 15 éve nem......

Tanácsot kérek

Mátéval az első 3 hónapban összebújva aludtunk. Marcussal nem, mert nem akartam, hogy azt érezze Máté, hogy kiszorul valamiből: Így az első időkben Máté aludt közöttünk, ha éppen kedve volt, Marcus meg egyedül a gyerekszobában. Ez a tendencia azóta is megvan. Marcus alszik a kiságyában, Máté meg ha kedve van (jellemzően az éjszakai pisilés után) az ágyunkban köt ki.
Mindez azt eredményezte, hogy míg Máté bújos puszilgatós, egymást átölelve alvós, addig Marcus nem szeret együtt aludni senkivel. Természetesen a bűntudat megvan, hogy nem adtam meg azt a gondoskodást a Marcusnak, amit Máténak, de nem tudtam a jó megoldást- és most sem tudom.
Kb 1 hete Marcusnak nagyon fáj éjszakánként a foga: na nem lyukas, hanem ugyan a rágófogaknál 3-nak már átütött a hegye, de úgy látszik a nagy felület miatt nagyon lassan és fájdalmasan tör át. Ráadásul most mintha a szemfogai is nekiindultak volna.
Tehát alapból nyűgős; ráadásnak meg nagyon keményen be is taknyosodott. Így több olyan éjszaka volt, amikor semmit nem aludt (és bármily meglepő én sem), nappal meg nem lehetett bírni vele mert fáradt volt, de aludni nem akart/tudott.
Így egy körül ébred Máté, jön pisilni, majd bemászik kettőnk közé, ha nincs nagyobb gond, akkor 3 körül ébred Marcus és már csak azt lehet érezni, hogy kapaszkodik fel az ágy oldalán, hogy bebújjon.
Viszont: Marcus mellett nem lehet aludni. vagy kimegyek vele a nappaliban a kanapén aludni, vagy mindenki félálomben hánykolódik reggelig. Tudom, hogy van még 2 megoldás:
1: Marcust visszateszem az ágyába (20 péerces ordítás), Máté meg marad velünk. Ezt nem kicsit tartom igazságtalannak, főleg, mivel a kicsi is látja, hogy a bátyja nem a helyén alszik.
2: mindkét gyereket a vándorlás pillanatában visszafordítjuk és mindenki a saját ágyában alszik. Ebben az esetben meg attól tartok, hogy ez Mátére lenne negatív hatással: így is pszichológushoz kell hordanunk majd, mert állítólag az egykéből testvérré válás folyamata okoz benne annyi bizonytalanságot, hogy emiatt nem beszél.
Na, most mit tegyek??????

ja, a dolognak azért van pozitív hozadéka is:Marcussa lehet összebújva aludni, már nem tol el magától. :D