Bűszkeség, bűszkeség, bűszkeség

A napjaim fókuszában 2 dolog van:
Minél többet elvégezni az itthoni munkákból, hogy könyebb legyen a holnapi (!!!!!) munkakezdés után az életünk valamint Marci kissé megkésett beszoktatása turbó fokozatban.
Gyorsan ágyneműket varrok, na meg azokat a nadrágokat amik már hónapok óta ott állnak, hogy javítsam meg őket, nagytakarítok (tényleg felborulna az életünk, ha nem lennének lemosva a csillárok és a radiátorok?), rendezgetek, meg próbálok valami rendszert kitalálni arra, hogy hogyan működjön a háztartásunk, ha reggel 6-kor megyek el és a gyerekekkel érek haza fél öt felé. Hogy legyen vacsora, ebéd, közös játék sütemény? Egyelőre ezek még nyitott kérdések.
A gyerekekkel azonban már kissé könnyebb: A beszoktatás második hete alatt mindkét gyereket elhoztam már délben, (az első héten csak ottmaradtunk egy órát közösen játszani) hogy Máté se érezze, hogy ki van közösítve. Most a harmadik héten már Marcus is ott alszik, így fél háromra megyek csak, hogy ott legyek, amikor felébrednek. Reggel még kissé balhésan indul a nap (Marcus üvölt, amikor eljövök, Máté meg csak hüppög, mert együttérez Marcussal), de délután már szinte el sem akarnak jönni a családi napköziből.
Marcusra nagyon pozitív hatással vannak a gyerekek: sokkal jobban érdeklik a konstruktív játékok, a kézügyessége néhány nap alatt is sokat fejlődött, sokkal tovább képes itthon is koncentrálni egy dologra és sokkal fegyelmezettebb lett.
Mosolyogtató nézni, hogy hogyan figyeli a napközi szabályrendszerét, tanulja meg azokat és alkalmazkodik hozzájuk: Hirtelen olyan nagynak érzem az én kis apró fiamat (apró: 88 cm és 14,2 kg)
Ő most a 9 gyerek közül a legfiatalabb:  3-an 3 évesek, 5-en 2 évesek.
Máté általában nem sokat törödik vele az óvodában, de valamennyire mégis figyelheti, mert ha valaki el akar Marcustól valamit venni, akkor egy pillanat alatt ott terem és megvédi. Itthon is kezdenek egyre többet együtt játszani, úgy, hogy az nem visításban végződik néhány másodpercperc után. Kedvencük a duplofigurákkal való szerepjáték: jókat nevetnek azon, hogy az állataik összeütköznek kitúrják egymást a váju elől és egyébb számukra nagyon mókás dolgok történnek.
Máté is megnyugodott attúl, hogy napközben is együtt vannak és ennek vagy a TSMT-nek vagy a logópédiának köszönhetően már 4-5 szavas mondatokat mond- Bár van néhány dekodolási hiba a nyelvizom renyheségének következtében.
Amikor itthon van akor az esetek többségében énekelget vagy mondókákat mond- néha igazán meglepőket is tud: Egyik este ugrál az ágyán és elkezdi énekelni: gólya, gólya gilice.....
Leesett az állam, mert nem az a tipikus mondókat ami ez elsők között jutna eszembe.
Számításaim szerint több mint 20 mondókát/ dalt tud teljes szöveggel, de néha kreatívkodik és újakat alkot belőlük. Nagy a derültség, amikor a masiniszta összekeveredik a kiskece lányommal na meg a kis piros traktorral... :D

Tapolca

Hétvégén 3 rövid napot és  2 hosszú éjszakát (a gyerekek sem tudtak aludni a túlfűtött szobában és félóránként kinytottam az ablakot szellőztetni) töltöttünk a Hotel Pelionban.
Bővebben majd holnap (remélem) Addig is egy videó a vizilóról (vagy pontosabban: vizben lévő lóról, vagy még pontosabban a vízben lévő lóként használt szülőegységről és a két profi lovasról):