A nagy manipulátor

Már kb 1 hete észrevettem, hogy Máté kis füllentésekkel (miközben ravaszul mosolyog hogy jelezze, nem igaz, amit most mondani akar) próbálja Marcust rosszabb helyzetbe hozni. A mai délutáni párbeszéd azért is tetszett, mert nagyon találékony volt, meg azért mert a mondat felépítése és a ragozás is helyes volt.
Mama: -Kit szeret a Mama?
Máté:- Mátét, Marcust és Papát........ (gondolkodik kicsit...)  Ne szeresd Marcust! Marcus nem szereti a Mamát, Marcus csak a Papát szereti.

A mai másik mulatságos beszólása:
-Papa mikor jön?
-Majd csak akkorra ér haza, amikor fürdötök, mert sok a munkája, most nem tud hazajönni még.
- Hát az nem is olyan nagy baj....
:D

Március

Nem azért nem írtam, mert sokat voltam a munkahelyemen......... Hanem azért mert sokat voltam itthon. Az elmúlt  napjain ismételten a betegségekről szóltak. Először Máté volt elég rosszul, mert nagyon sok takony folyt hátra a torkán, így telítődött a gyomra és ettől hányt. Majd Barna fájlalta a hasát, minek folytatásaképpen Marcus fogott bele egy  4 napos hányós-hasmenéses túrába, mire meggyógyult volna, akkor Máté vette át, majd Barna és mikor már azt hittem én meguszom,, akkor kiderült, hogy mégsem... Mindkét gyerek itthon volt, nagyon elesetten és anyásan,, így egész nap cipelhettem őket -természetesen ha az egyiket felvettem, akkor a másikat is fel kellett vennem és egyensúlyozhattam 32 kg-al. A gyerekek megsajnálhattak a nagy panaszkodásomban, hogy fáj az emelgetéstől a hátam, hogy gyorsan ledobtak majdnem 4 kg-ot (szerencsére ketten összesen, nem fejenként).
Szegény Mátén nagyon meglátszik, hogy közel 2,5 kg-ot fogyott: az arca teljesen megkeskenyedett, a szemei karikásak és beesettek, nagyon sírós és érzékeny.
Marcus szerencsére már ismét a régi és teljes gőzzel belevetette magát az evésbe, hogy még véletlenül se lehessen vékonynak nevezni. Szombaton például sütöttem délelőtt egy kuglófot (mert az volt a leggyorsabb), amit őurasága estére teljesen egyedül pusztított el, úgyhogy Barna éppenhogy csak megkóstolhatta az utolsó szeletet.
Az első napokban (vagyis inkább az első 10 napban) az éjjeleket és nappalokat a hányások meg azok feltakarítása töltötte ki, nappal meg próbáltunk pihenni amennyit lehetett, annyi erőm azonban volt, hogy elkezdtem felmérni Máté használt szókincsét és én lepődtem meg a legjobban, hogy ez meghaladja a 300 szót is. A szókincséhez elég sok technikai szó tartozik: pontosan tudja, mi az a tipli, a csavar, az anya, a szelep, a membrán, a csavarkulcs, az imbuszkulcs és egyéb nyalánkságok. (puszta véletlen, hogy az anyja a Műegyetemen tanult?)
Sajnos ahhoz nem voltam elég felkészült, hogy eddig elkezdjem az " Ő mondta" nyalánkságokat lejegyezni, azonban az egyikre tisztán emlékszem:
Mint minden kisgyerek ő is imád meztelenül rohangálni fürdés után és nehéz elérni, hogy magától felvegye a pizsamáját. Ez jó alkalom a számára (számukra) egy kis fogocskázásra, miközben mindkét gyerek hangosan nevet. Egyik ilyen alkalommal ezt mondtam neki:
- Máté elkapom azt a kis kukidat, ha nem jössz ide!!
Ekkor megáll, megfordul, tekintete tele felháborodással. Azt hittem, hogy azon háborodik fel, hogy elkapom a kukiját, de, nem:
-Mama, ez nem kis kuki, ez nagy kuki!
Méghogy nem a méret a lényeg?! :D

A figyelmes apa

Máté nagyon sokat beszél csak nem mindig érthetően. Ha mond valamit, akkor általában megállok abban, amit csinálok és megpróbálom kitalálni, mit akar, mert lehet, hogy van jelentősége.

Barna reggel húzta fel Máté cipőjét,, az meg motyogot valamit neki, a távolságból nem értettem, de mivel azt láttam, hogy Barna nagyon küzd, közelebb mentem és szegényke a következőt mondta:
-Papa, a másik kell!!!!Papa ez fáj!
De Barna csak nyomta továbbra is a bal cipőjét a jobb lábára........

Újra munkában

Pénteken elkezdtem ismét dolgozni. Illetve pontosabban még munkát nem végeztem csak frissítő jellegű tréningeken veszek részt jövő szerdáig napi nagyon-nagyon sok órában. Az új csoporttársaim kedvesnek tűnnek, de furcsa érzés, hogy nem olaszul és néha angolul kell beszélni hanem csak angolul- be kell valljam az nem a legerősebb oldalam. rá kell erősítenem, hogy visszaszerezzem a nyelvi magabiztosságomat.Be kell valljam az angolt azóta nem használtam (és nem is hiányzott) mióta eljöttem 3,5 évvel ezelőtt.Igazából nem sok minden változott,így olyan,mintha néhány hete mentem volna el.

A fiúk gyűrik a családi napközit s úgy látszik nagyon élvezik: mosolyogva fogadnak, amikor értük megyek. Máténak meg különösen jót tett, hogy Marcus is csatlakozott hozzá: oldódhatott benne valamilyen feszűltség és most már szinte normális mennyisgben beszél (bár vannak még próblémák a Máté- magyar szótár összeállítával) és a helyes nyelvtani szabályokat alkalmazza. Még néhány alkalommál járunk TSMT-re, de olyan megterhelő ezt megoldani, hogy feladjuk és inkább majd később ismét elmegyünk hozzá, hogy nézze meg, hogy állunk a kétkezességgel és az ebből adódó disgráfia, diszlekszia tünetekkel.
Marcus kezd ismét beszélni és mióta 2 hete abbahagyta a szopást (termszetes, hogy nem önként és dalolva), szinte minden éjszakát végigalszik és vagy 6,30 körül kell vagy úgy kell ébreszteni hétkor.