Elvagyunk

Nem tudok semmi különöset írni. Elvagyunk, futjuk a kis napi köreinket az utazás, munka, utazás,óvoda, gyaloglás haza, kerti munka, fektetés, takarítás, főzés napi körforgásában.
Még szerencse, hogy vannak gyerekeink, akik a hétkznapiságot is mindig feldobják valami egyedivel. :D
Máté csak beszél és énekel és általában a gondolat többsége a kukásuató-betonkeverő-darusauto varázsháromszögében kalandozik. Már mesét sem akar nézni csak ezekről kisfilmet. Most mit mondjak erre_ Még szerencse, hogy mindegyikből van relatív nagyméretű példányunk, így ezekkel játszhat kint a kertben.
Marcus halad a maga utján eltéríthetetlenül,nem fárad és nem adja fel, ha valamit kitalál. Ha nem hagyjuk, akkor jön a hiszti: összehasonlíthatatlanul több, mint a Mátéval volt.
Lehet, hogy az a baj, hogy mindenhol túlságosan odavannak érte...... De be kell vallanom nehéz nem nevetni ezen a kis huncut bohócon, akin látszik, hogy mindig töri a fejét valamiben, és az NAGYON SOKSZOR nem az amit könnyű szívvel megengednénk.

Vacsora

- Máté mit szeretnél enni vacsorára?
- Hát tésztát!
- De milyen tésztát?
- Hát spagettit!
- De mi legyen rajta?
- Hát pizza!
Ezzel kapcsolatban 2 megjegyzésem lenne: nem tudom miért kezdi a mondatait háttal, na meg azóta sem jöttem rá, hogy hogyan csináljak pizzás spagettit......

Ui: a bejegyzések lemaradásának oka az, hogy a változatosság kedvéért a gyerekek ismét betegek.... NO COMMENT, de mikor lesz ennek már vége?

Aranyköpés

Mátéval éppen az állatokról beszéltünk annak kapcsán, hogy mit is láttunk 1 héttel ezelőtt a Tropicarium-ban. Minden állat hangját utánoztuk. Egy idő után feltünt, hogy Marcus nincs a nappaliban velünk és az egész házban gyanúsan nagy a csönd:
-Máté, Hallod milyen csönd van? Mit csinálhat a Marcus?
- Biztos dolgozik!