2015. február 6., péntek

Nagy hallgatás után....

Azt hittem, amikor visszamentem dolgozni, hogy majd max. 2 hetente fogok bejegyzést írni, de mint az elmúlt időszak mutatja, közel sem járok hozzá....
Az őszi időszak betegségek tekintetében kissé jobb, volt mint az elmúlt évek, ezt leginkább annak tudom be, hogy reggel 10 csepp C vitamin, este 4 csepp Vigantol (ennyi a 2000 NE, mint nagy nehezen ki lehetett bogozni)
Máté tegnap túl lett a fitymaszűkületet megszüntető kis műtéten: még ápoljuk a lelkét, na meg a testét, mert szegénynek nagyon fáj a pisilés, meg az azt követő jódos tisztítás..
(Szabad)Időnk nagy részét az teszi, ki, hogy Mátét hordjuk mindenhová: heti kétszer logopédus, egyszer pszichologus, egyszer néptánc, egyszer agyagozás, egyszer sielés. Beszédben sokat fejlődött, ezért számunkra meglepő, hogy az emberek jó része még mindig nem érti, mit mond. Már csak a H és R hang nem tiszta, de emellett őrült iramban hadar, ha valami érdekli: na és általában mindig minden érdekli.
A pszichologus kezelésére azért van szükség, mert szegényke annyira jó gyerek, (pedig senki sem kérte, hogy az legyen) és szófogadó, hogy minden indulatot elfojt magában.
Egyébként meg az ikrekre jellemző viselkedésmintákat mutatják: minden rajzukban és történetükben ott van a másik, egymás nélkül nem is definiálják magukat, csak mint Máté és Marcus.
Marcus meg csak nő és fejlődik mindenféle különfoglalkozás nélkül. Probáluk kideríteni, hogy őt mi érdekelné, de eddig még nem derült ki. Mindemellett minden pedagógustól és ismerőstől azt haljuk, hogy ez a gyerek a jég hátán is meg fog élni. Így arra jutottunk, hogy Marcust legjobban az élet érdekli, lehetőleg mindenféle korlátozás nélkül.
Kicsit tartok, attól, hogy később Marcus barátkozó, közvetlen természete megnehezíti majd Máté életét. Hiszen most is mindenki arról áradozik, hogy Marcus milyen szép, milyen életrevaló. Mindig előkerül a kék szemének és hosszú szempillájának dicsérete. Néha kissé frusztrál is az ilyen helyzet. De nehéz nemkimutatni azt, hogy mennyire szórakoztató a család kis bohóca. Közben pedig ott motoszkál a fejemben a kérdés: úgye nem kényszerítjük bele a bohóc szerepbe?

Igazából nem is tudom leírni azt amilyenek a fiúk: imádnivalók, viccesek, megdöbbentően okosak na és néhateljesen kiakasztóak.A házban szinte soha nincs 5 percnél tovább rend, minden elfoglaltságunk köréjük épül, a beszélgetéseknek ők a fő témái, de néha hiányzik, hogy megjelenjen vagy fontos legyen az én vagy a mi....
Egyébként mostanában felkerült egy új elem a fiúk kedvenc  elfoglaltságainak listájáraé a múzeumlátogatás. Az ember első gondolata, az hogy milyen gazdaságos módja a szórakozásnak, hát csalódottan kell tudomásul vennünk, hogy nagyon nem az. A cafetteria lehetőségek közül 50 000-t tettem a kultura részre, hogy majd biztos eég lesz egy évre: már most látom, hogy nem lesz az. Közben még fel is köthetem a gatyát, hogy továbbra is a tájékozott, okos szülő szerepében tudjak maradni és a dolgok jó részét el tudjam magyarazázni a fiúknak, vagy tudjak válaszolni a fifikásnál fifikásabb kérdésekre. Pl olyanok mint a földkéreg összetétele, a levegő miért is láthatatéan ha nem csak oxigén van benne, hanem nitrogén is... stb..... és még csak 5 éves....
Mi lesz velem később?!!!


4 megjegyzés:

  1. De jó, hogy jelentkeztél :-)
    Gyönyörűek a fiúk. Szuper, hogy ilyen okosságok érdeklik őket.
    Zozi kérdése: mi van a csillagködben? :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...a többszöri jelentkezéshez javaslom a blogger alkalmazást. Altatás közben tudok így írni... másképp nekem sem megy.

      Törlés
    2. ...a többszöri jelentkezéshez javaslom a blogger alkalmazást. Altatás közben tudok így írni... másképp nekem sem megy.

      Törlés
  2. Örülök, hogy hallok rólatok, gyönyörűek a fiúk, nagyon sokat nőttek :) :)

    VálaszTörlés