Az előző bejegyzé óta átestünk -természetesen- egy felső légúti betegségen, majd Máté egy akrobatikus mutatvánnyal elhagyta a kerti asztal tetejét és a betonon landolt. Mivel nem volt semmi különös panasza, ezért azt gondoltam, hogy nem történt semmi baj. De miután megkapta a szokásos anyai gyógyító puszit, még egy órán keresztül azon sirdogált, hogy "a papa nem adott puszit a kezemre". Ez már nem tünt annyra szokványosnak, így Barnát rávettem, hogy vigye el az ügyeletre. Én lepődtem meg legjobban, mikor Barna felhívott, hogy most gipszelik a karját......
Azóta már egészen megszokta, hogy egy kézzel kell mindent elintéznie. Még 2 hétig tart ez a "kellemetlenség".
Holnap készítek róluk fényképeket is ...
