Mint tegnap (lévén, hogy a tér kissé meggörbült és így lehetőség nyílt egy 33 napos időugrásra) írtam, meg vagyunk fázva: túl vagyunk egy megfázáson, majd hányós-hasmenésesen, majd megszakítás nélkül belevágtunk ismét egy köhögös megfázásos mókába, és ezt Marcus színesítette egy kis hörghuruttal.
Minden orvost/ügyeletet végigjártuk, de nem sikerült az az "apró anomáliát" orvosolnunk, hogy Máté 3 hetig nem tudott aludni a köhögéstől. Az ettől való hányástól már sikerült megszabadulnunk-ez 2 hétig tartott. Minden orvos egybehangzóan állította, hogy a gyereknek nincs semmi baja. Most mit mondjak erre????
Végül a természetgyógyász-gyermekorvos által ajánlott szerek alig 4 nap alatt teljesen helyrehozták a gyereket. A homeopátiás szerekben ezért hiszek: a gyerek nem hisz vagy nem hisz benne: egyszerűen csak beveszi és használ :D
Barna éjjel-nappal dolgozik, én meg éjjel-nappal a gyerekekkel vagyok. Kissé szét vagyunk esve családilag. (na meg hangulatilag, egészségileg, fittségileg)
Nagy vágyam, hogy egybefüggően aludhassak 6 órát. Tudom, hogy sokat akarok gyerekeket is meg nyugodt alvást? Nem hiába mondják, hogy a nőknk semmi sem elég. :D
Marcus úgy vezeti le a megfázás és fogzás okozta stresszt, hogy még mindig éjjel-nappal szopik: éjjel 2 óránként, nappal 10 percenként.
Máté a nyári beszédfejlődéstől megijedve, most a minimálisra csökkentette a verbális kommunikációt. A soroksári nevelési tanácsadó nem tudja fogadni, a központi javasolta a heti kétszer 3 órás foglalkoztatást. Ez számokban a következő: 1,3 óra út oda (ha mindent elérünk, 3 óra ott, 1,5 óra haza, vagyis kb 6 órára kellene alkalmanként felügyeletet biztosítani Marcusnak, mert a foglalkozáson a szülőnek is részt kell vennie. Tekintve, hogy nincs egyelőre segítségem, ez csak baby-sitter lehet. Ez még baráti áron is heti 12 000 ft, havi kb 50. Ezt egy kicsit soknak találom extra kiadásként. Azonban a mit veszíthetekalapon néhány napja elővettem a babajelelést. Én csodálkoztam a legjobban, amikor másodszorra már bekapcsolodott a jelelésbe és a
A fentiektől eletkintve nagyon jó napjaink vannak.
Máté bevezette, hogy ha valakinek valami baja van, (vagy úgy látszik, mintha lenne) akkor odaül mellé és addig simogatja és puszilgatja, míg a másik szemmel láthatólag nem lesz jobban. Ha nem tartanék attól, hogy rájön, hogy átvágom, akkor néha rá is játszanék arra, hogy valami bajom van :D. Azt hiszem nem lehet nem imádni ezt a kis kölyköt, na meg a hosszú szempillájú gyönyörű melegbarna szemét....
Mások pedig Marcus kék szemétől és szintén hosszú, dús szempillájától vannak oda. Ő meg már most kezdi kihasználni, hogy sztárolják. Ha valamit el akar érni, akkor beveti a csibészes mosolyát és reménykedik, hogy nem kell elmennie aludni, nem kell bevenni a gyógyszert, kipakolhatja a fűszertartókat és egyéb ilyen elhajlásokat véghezvihet. :D
Én, mint kemény és következetes anya, megpróbálom elfojtani a mosolyomat, pedig legszívesebben megpuszilgatnám ilyenkor azt a kis zsebcirkálót. (bár elég nagy zseb kellene ahhoz, hogy ez a 85 cm-es 12 kg-os husika beleférjen)
A fiúk napról-napra jobban megértik egymást és eljátszogatnak. A szerepkör azonban maradt: Máté továbbra is eljátsza a patronus és döntőbíró szerepét, mert ami az övé, az az övé. Kitört rajta a gyüjtőszenvedély, meg a pakolgatás. Mindenféle tárolóhelyekre rakosgatja a kis cuccait (olyan fontos és nélkülözhetetlen dolgokat gyüjt, mint keksz, vaniliás cukor, matchbox, AA elem, verseskönyv, szivacs, ceruzák és mindezeket természetesen ömlesztve)
Marcus meg boldog, hogy Máté foglalkozik vele.....
