Nagy hallgatás után....

Azt hittem, amikor visszamentem dolgozni, hogy majd max. 2 hetente fogok bejegyzést írni, de mint az elmúlt időszak mutatja, közel sem járok hozzá....
Az őszi időszak betegségek tekintetében kissé jobb, volt mint az elmúlt évek, ezt leginkább annak tudom be, hogy reggel 10 csepp C vitamin, este 4 csepp Vigantol (ennyi a 2000 NE, mint nagy nehezen ki lehetett bogozni)

Máté tegnap túl lett a fitymaszűkületet megszüntető kis műtéten: még ápoljuk a lelkét, na meg a testét, mert szegénynek nagyon fáj a pisilés, meg az azt követő jódos tisztítás..
(Szabad)Időnk nagy részét az teszi, ki, hogy Mátét hordjuk mindenhová: heti kétszer logopédus, egyszer pszichologus, egyszer néptánc, egyszer agyagozás, egyszer sielés. Beszédben sokat fejlődött, ezért számunkra meglepő, hogy az emberek jó része még mindig nem érti, mit mond. Már csak a H és R hang nem tiszta, de emellett őrült iramban hadar, ha valami érdekli: na és általában mindig minden érdekli.
A pszichologus kezelésére azért van szükség, mert szegényke annyira jó gyerek, (pedig senki sem kérte, hogy az legyen) és szófogadó, hogy minden indulatot elfojt magában.
Egyébként meg az ikrekre jellemző viselkedésmintákat mutatják: minden rajzukban és történetükben ott van a másik, egymás nélkül nem is definiálják magukat, csak mint Máté és Marcus.

Marcus meg csak nő és fejlődik mindenféle különfoglalkozás nélkül. Probáluk kideríteni, hogy őt mi érdekelné, de eddig még nem derült ki. Mindemellett minden pedagógustól és ismerőstől azt haljuk, hogy ez a gyerek a jég hátán is meg fog élni. Így arra jutottunk, hogy Marcust legjobban az élet érdekli, lehetőleg mindenféle korlátozás nélkül.
Kicsit tartok, attól, hogy később Marcus barátkozó, közvetlen természete megnehezíti majd Máté életét. Hiszen most is mindenki arról áradozik, hogy Marcus milyen szép, milyen életrevaló. Mindig előkerül a kék szemének és hosszú szempillájának dicsérete. Néha kissé frusztrál is az ilyen helyzet. De nehéz nemkimutatni azt, hogy mennyire szórakoztató a család kis bohóca. Közben pedig ott motoszkál a fejemben a kérdés: úgye nem kényszerítjük bele a bohóc szerepbe?

Igazából nem is tudom leírni azt amilyenek a fiúk: imádnivalók, viccesek, megdöbbentően okosak na és néhateljesen kiakasztóak.A házban szinte soha nincs 5 percnél tovább rend, minden elfoglaltságunk köréjük épül, a beszélgetéseknek ők a fő témái, de néha hiányzik, hogy megjelenjen vagy fontos legyen az én vagy a mi....
Egyébként mostanában felkerült egy új elem a fiúk kedvenc  elfoglaltságainak listájáraé a múzeumlátogatás. Az ember első gondolata, az hogy milyen gazdaságos módja a szórakozásnak, hát csalódottan kell tudomásul vennünk, hogy nagyon nem az. A cafetteria lehetőségek közül 50 000-t tettem a kultura részre, hogy majd biztos eég lesz egy évre: már most látom, hogy nem lesz az. Közben még fel is köthetem a gatyát, hogy továbbra is a tájékozott, okos szülő szerepében tudjak maradni és a dolgok jó részét el tudjam magyarazázni a fiúknak, vagy tudjak válaszolni a fifikásnál fifikásabb kérdésekre. Pl olyanok mint a földkéreg összetétele, a levegő miért is láthatatéan ha nem csak oxigén van benne, hanem nitrogén is... stb..... és még csak 5 éves....
Mi lesz velem később?!!!

eltüntünk, de azért megvagyunk

Amikor elkezdtem dolgozni, nagyon víg voltam és nem éreztem a hajszoltságot, amiről sokan panaszkodnak. Hát ez az elmúlt fél évben már nagyon nem így volt.
Mostanában viszont soha semmit nem sikerül tökéletesen megoldani.
Az egyensúlyozás az anya- munkaerő-háztartásvezető- nő bűvös négyesben zajlik- kissé hajszoltan.
Be kell vallanom a nő fogalmát most max az értelmező kéziszótárban találnám meg, vagy esetleg a Nők Lapjában. Esetleg még ott sem ... :D

Az elmúlt héten napi 9-11 órát dolgoztam, 2,5 órát utaztam, 3 órát töltöttem a háztartással, ehhez 5 előtt keltem, 11 után feküdtem és mégsem tartok sehol. (Egyébként általában minden nap 5,30-kor kelek, hogy hamar eljöhessek a munkahelyemről.)

Mulatságos látni, hogy a munkahelyen amikor arról van szó, hogy ki tudna még belebűvészkedni némi munkát az idejébe, valahogy mindig a családosok lesznek azok ezt megoldják: nem nagy rejtély: mi be akarjuk biztositani az állásunkat, vagy az a téveszménk, hogy még bírunk egy kicsit többet.

Eddig 6 órában dolgoztam (névleg) és szeptemberben új munkaterületre kerültem (minőségirányítás); azóta kiderült, hogy a jövő héttől ismételten új munkám lesz, még a mostaninál is nagyobb kihívás.

Nevetgélek néha magamban azon, hogy amikor 7 éve az Exxonhoz kerültem, volt egy általános ismertető a cégről, meg, hogy melyik terület mit csinál, akkor pont ez volt az a terület, ami a legszimpatikusabb volt. Ha levonom az otthon töltött 3,5 évet, akkor nem is olyan rossz a 3,5 év, ami alatt ideértem. :D

Eljött az ősz és már fenyegetnek mindenféle betegségek előszelei (na, meg néhánynak az utószele). Valamint végre elkezdődik ismét a heti 2 alkalommal logopediushoz járás (igen, logikus poén, hogy 40 éves létemre miért kell ez nekem)

Annyira be van tervezve minden percünk, hogy bármennyire is fáj érte a szívünk, de lemondunk egy harmadik gyerekről: így sem jut elég időnk a meglévő kettőre, felelőtlenség lenne még ebből a rájuk szánt időből is elvennénk, hogy egy harmadikról gondoskodjunk.

Mindemellett érezzük azért, hogy a fiúknak jó lenne egy harmadik. Van néhány probléma a gyerekekkel az óvodában. Váltakozva jön elő belőlük a konkurálás illetve a normálisnál nagyobb mértékű gondoskodási hajlam.
Az óvodában vegyes csoportok vannak. A fiúk a nap nagy részében vagy egymással birkóznak vagy szívességeket tesznek egymásnak. Azt meg egyikük sem hagyja hogy a másik bárki mással is barátkozzon.  Kissé megfojtják egymást és nem tudunk mit tenni. Az óvoda javasolta, hogy vigyük el őket pszichologushoz, hogy vizsgálja meg őket és adjon szakvéleményt, hogy a gyerekek kerüljenek-e külön óvodába.
Eléggé frusztráló, hogy nem tudunk mit tenni, eddig minden ötletünk csődöt mondott a probléma megoldására. Most mondjam azt, hogy gyereknevelésből megbuktunk?

Marcus megünnepelte a 3. születésnapját

Bővebben a hétvégén (akkor talán lesz időm írni)

Búcsu az apai tekintélytől...

A fiúk az autó hátsó ülésén beszélgetnek nagyban, Barna közbeszól valamit, amire Máté felhördül és elkezd morogni, erre Marcus megjegyzi:
- Ne beszélj így velem!
Máté vigasztaló hangnemben válaszol:
-Nem neked mondtam Marcus, te okos vagy....

Még én sem tudom felfogni...

tegnap délután beküldtem a szakdolgozatomat elektronikusan az egyetem rendszerébe,már csak be kell köttetnem, 4 vizsgát letennem, 3 gyakorlatot és a záróvizsgát, aztán vége ennek a baromi hosszúra nyúlt (csak a téli félévekben tudtam járni) 8 félévnek!!!!! Hiányozni fog......

Locsolóvers?

Van valami jó ötletek, amit a verset tanulni szerető 4 évesemnek megtaníthatnék, ami vicces és nem is túl hosszú?
Eddig ez volt a legszimpatikusabb:

Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás,
Nekem is jut egy tojás.

Fogalmi különbségek

Tegnap voltam a konzulensemnél átbeszélni az eddig elkészült szakdolgozatomat.
E-mailben azt írta, hogy jó, csak kisebb változtatás kell.
Bementem és azt mondta, hogy dobjuk ki az első 15 oldalt (az eddig elkészült 30-ból) és írjam újra.
Ha ez a kisebb változtatás, akkor mi lett volna a nagyobb? Dobjuk ki a címét is? :)